A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

.nek továbbvezetéséhez az árvízvédelmi töltések kismértékű erősítése elegendő. A vizsgálatok alapján belátható, hogy egy ilyen mértékű árvizi tározó a hozzá kapcsolódó - elsősorban a balparti - árvízvédelmi töltéserősítésekkel műszakilag végérvényesen megoldhatja a fejlesztés icényoit. Az árvizek levonulását - bizonyos feltételekkel - szabályozni lohet és hosszú távon a mezőgazdasági termelés biztonsága a nem töltésezett szakaszokon is növekedik. Hátrányként említjük m3g, hogy a jelentős költségeket igénylő munkát lényegesen rövidebb idő alatt kell elvégezni, mint a töltéserősítést, tehát a költségek biztosítása lényegesen nehezebb. Igen költséges továbbá a területek igénybevétele és az új létesítmény fenntartási költségeket is igényel. Az előnyök és hátrányok további elemzésére és vizsgálatára még szükség van, mert az árvizi tározónak a töltéserősítésnél lényegesen összetettebb létesítési feltételeit megnyugtatóan tisztázni kell. 2.4 Szűksértározás Az árvízvédelmi tározások lehetséges formája a szükségtározá9, melyet a Rába jobbpartján a Lánka-patak völgyében Sárvár és Pápóc között lehetne megvalósítani. Ezen a szakaszon - a Répceárapasztó csatornáig - ugyan a balparton is volt jelölve szükségtározó, ez azonban ma már nem javasolható. A jobbparti szükségtározó a csúcsvizhozamot mintegy 50 o'/s-al képes csökkenteni, ami sajnos nem eléggé hatékony. Ez a lehetőség azonban adott, ezért vészhelyzetben célszerű lenne kihasználni, de veszélyes megoldásként ezzel a tározási lehetőséggel valószínűleg nem számolhatunk. 265