A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

A dolgozat összefoglalása Széles hullámterü folyókon, kedvezőtlen szélirány esetén a szél okozta hullámhatás árvízi terhelésként jelentkezik, amely az árvízvédelmi töltés rézsűjén a hullámfelfutásban nyilvánul meg. E hullámhatás csökkentése érdekében alakitották ki elődeink a Tisza mentén a hullámtéri véderdőket, amelyek ma 8396 ha nagyságúak. Az 1960-as évek közepéig e véderdők igen hasznos azerepet töltöttek be, mert a véderdő ellátta a töltések hullámverés elleni védelmét, védekezési anyagot, téli időszákban munkaés tűzifa lehetőséget biztositott. IIa már azonban nem rendelkezünk kellő számú munkaerővel, amely a véderdők "fejesfa" üzemben történő müveléséhez szükséges. A véderdők árvizszint fölé növekednek és elveszítik hullámtörő képességűket, ezért helyettük olyan véderdő tipust kell kialakitani, amely minimális munkaerőráforditással is védőképes, gépesitett módon telepithető, kezelhető, és nem gépberuházás igényes. A KÖTIVIZIG több szerző ezirányu munkáját figyelembe véve, kísérletképpen 11 ha nagyságú földig ágas, cserjéből álló uj tipusu véderdőt telepitett, amelynek kezelése teljesen gépesithető. A cserjés letermelése 3-6 évenként fog történni e célra vásárolt Sz-100-ra szerelhető célgéppel, amely 12 cm átmérőig felapritja a cserjét és az apritékot összegyűjti. Ma már a világpiacon több hasonló mobil apritógép vásárolható. Az apritékra a kereslet megvan, mert a szénhidrogének árának emelkedésével a mezőgazdasági üzemek száritó kazánjaiknál áttérnek a hulladék származó energianyerésre. A KÖTIVIZIG pedig vizsgálja a Kiskörei Vizlépcső 18,8 GJ/óra (4,5 millió kalória/óra) teljesítményű hőközpont egy részének olajtüzelésről, apritéktüzelésre való átállásának lehetőségét. 162