A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)
A két egyenletet egymással egyenlővé téve a AH^re, vagy a AH.^ = - H i helyettesítés esetén /ahol h.^ a vízszint a At időszak kezdetén, H^ a At időszak végén/ a H^-re harmadfokú egyenletet kapunk. Ezt megoldva és a megfelelő gyököt kiválasztva adódik az i. szelvény vizállása. Ezt követően a számítást szelvényről-szelvényre haladva folytatni kell egészen a szakadás szelvényéig, ahol egy Q K a vízhozam és egy H K a vízállás adódik. Ez utóbbi természetesen nem egyenlő a kifolyásnál feltételezett H K értékkel. Az eltérés előjelétől függően egy ujabb kezdőszelvénytől kiindulva meg kell ismételni az alsó szakasz felszingörbéjének számítását. A számítást mindaddig kell ismételni, mig a H^ egy előre megállapított tűrésen belül nem közelíti meg a Hg értéket. Ezt követően a számitás a szakadás feletti mederszakasszal folytatódik. Az alsó szakaszhoz hasonlóan itt is ki kell jelölni egy feltételezett befolyásoltsági-határ szelvényt, melytől lefelé kell elvégezni a számitást szelvényről-szelvényre /3.ábr a/. Itt az alsó szakaszhoz hasonlóan értelmezve a jelöléseket a QÍ = M — /V o AH^ + AH^j Q. = Q. , + . Al . S /5/ 2 . At összefüggések adódnak, melyekből szintén meghatározható egy, a H i-re vonatkozóan harmadfokú egyenlet, melynek szelvényről-szelvényre való megoldása után meghatározható a felső szakaszon kialakuló feltételezett felszingörbe, valamint a szakadási szelvényben az érkező Q K f vízhozam. Természetesen itt sem lesz elsőre azonos a szakadás szelvényére meghatározható Hj^ és a H K . Ha a számitott felszingörbe a kifolyás 99
