A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Hévíznyerés és hévízgazdálkodás, gyógyvízhasznosítás (Debrecen, 1982. június 23-25.)

Dr. PÁLFAI IMRE - TÖRÖK JÓZSEF: A használt hévizek elhelyezésének problémái az Alsó-Tisza vidékén

csonyabb hőfokú vizeknél tapasztalt 1-2 esettol eltekintve minden esetben meghaladja. A különleges alkotóelemek közül megemlítjük a fenolt, melyet több Inát vizében kimutattak. A mintegy 150 hévizkúttal évente kitermelt vízmennyiség az ATIVIZIG területén a legutóbbi években kb. 35 millió m3 volt. A hévizet legnagyobb mennyiségben mezőgazdasági célokra hasznosították /üveg- és fóliaházak fűtése/, de jelentős a kommunális és ipari célú felhasználás is/ lakások, középületek fűtése és melegvízellátása, ipari technológiai vízellátás/. A komplex többlépcsős hévizhassnositás már néhány helyen megvalósult, például az alacsonyabb hőfokra lehűlt vizek talajfűtésre, vagy fürdőkben történő hasznosítása útján. A hévizhasznositó helyek nem egyenletes területi eloszlásban találhatók, hanem egy-egy kedvező adottságú térségben /Szentes-Szeged stb./ csoportosulnak. Mivel a hévizhasználat során számottevő vízveszteség nincs, a kitermelt teljes vizmennyiség elvezetéséről és elhelyezéséről gondoskodni kell. Az ATIYIZIG területén a használt hévizek elhelyezése az alábbiak szerint oszlik meg: közvetlenül élővizfolyásba közüzemi csatornahálózatba belviz csatornahálózatba tározóba /holtágba, tóba/ felszínalatti rétegekbe Összesen: 35,0 millió m3. A hévizekkel felszínre kerülő összes oldott sómennyiség évente mintegy 70 000 tonna, aminek zöme nátriumhidrogénkarbonát. Ez jelentős vizminőségromlást okozhat, ha pl. az öntözővízbe kerül. A közvetlenül vagy közvetve az élővizfolyásba /Tiszába, Ma2,6 millió m3/év 2,1 - " 23,5 - " 2,3 4,5 - 24 -