A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Települési és vízipari vízellátás – csatornázás kapcsolata (Debrecen, 1982. június 23-25.)

Kisgyörgy Sándor: A bányászati ivóvíztermelés helyzete és a fejlesztés lehetőségei

vizet előre meghatározott mennyiségben ós minőségben megfelelő biztonsággal átadja, s ha szükséges, ennek érdekében további beruházásokat is megvalósít. A vizmuvállalat pedig vállalja, hogy a lekötött víz mennyiséget átveszi, s az elosztóhálózatot úgy fejleszti, hogy az előre meghatározott fogadókapacitás rendelkezésre álljon. Az előbbiekben vázolt feltételeknek megfelelően módosítani kell a víztórítési díjak meghatározásának elveit. A térítési díj meghatározására kétféle megközelítést látok lehetségesnek: 1/ Az ivóvíztermelés létesítményeit elkülönítve az egyszeri és folyamatos költségek figyelembevételével meg lehet határozni az éves ivóvíztermelési költségeket. E költségekhez a vállalati ünköltségszámítási szabályoknak megfelelően hozzáadható a vállalati általános költség, valamint a bányászatban jogosnak elismert haszon. Általános esetben a költségeket az értékesített víz mennyiségére kell vetíteni. A térítési díj mértékének felső korlátja lehet ez az összeg, amennyiért a szükséges ivóvizet más forrásból biztosítani lehetne. 2/ Az előbbiekben ismertetett alapelvek megítélésem szerint automatikusan érvényesülhetnek - minden bonyolult jogi szabályozást feleslegessé téve - abban az esetben, ha a bányászat által terqelt ivóvízrainőségű vizet, mint szabadáras terméket, áruként besorolják. Az ivóvíztermelés ésszerűen elismerhető költségszintjének érvényrejutásáról ugyanis az áralku automatikusan gondoskodna. A felvázolt alapelvek azon az állításon alapulnak, hogy az a gyakorlat, amely jelenleg érvényesül, s csupán a bányából ivóvízminőségben felszínre került víz hasznosításra szorítkozik, a potenciális lehetőségek alacsony kihasználtságú hasznosításához vezet. A ma érvényesülő szabályozási alapelvek gátolják a bányászat és a vízgazdolkodás hatékonyabb együttműködését. Az ebből fakadó népgazdasági kár nagyobb, mint az - 56 -