A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Települési és vízipari vízellátás – csatornázás kapcsolata (Debrecen, 1982. június 23-25.)

Kisgyörgy Sándor: A bányászati ivóvíztermelés helyzete és a fejlesztés lehetőségei

A bányászati vízemelés-jogi szabályozásának helyzete Az érvényben lévő jogszabályok szerint a bányavállalat köteles az általa felszínro hozott ós saját üzemében felhasználni nem kívánt ivóvízminőségű vizet a vízügyi hatóság kívánalmai szerint hasznosításra átadni. A bányaüzem céljára nem szükséges bányavíz mennyiségét és minőségét - amíg a területét el nem hagyja - meg kell őriznie. Köteles azt a vízügyi hatósági előírásoknak megfelelően a legközelebbi befogadóig elvezetni. A bányavíz mennyiségének változásáért a bányavállalat nem felelős. Nem lehet felelőssé tenni a bányát akkor sem, ha a víz menősége nem neki felróható okból romlik meg. A vízelvonás folytán a vizek elapadása miatt keletkezett károkat lehetőleg természetben kell megtéríteni, az ivó- és háztartási vízigényeket, valamint az állatállomány vízszükségletét más forrásból feltétlenül ki kell elégítani. A vízügyi hatóság biztosan számíthat arra, hogy a bánya által emelt vizeket kívánalmainak megfelelően az általa kijelölt felhasználó megkapja. Meglehetősen nagy a bizonytalansága azonban a tekintetben,- hogy a víz meddig és milyen megbízhatósággal áll rendelkezésre. Mindez nem okoz gondot mindaddig, míg a kiemelt víz mennyisége lényegesen meghaladja a kielégítendő vízigényeket. Fontos kérdéssé lép elő azonban, ha a vízmérleg éppen csak kiegyensúlyozható. A hasznosításra átadott vizért fizetendő térítés mértékének meghatározása igen bizonytalan. Az van rögzítve ugyanis csupán, hogy a bányavállalat által kitermelt víz termelési költségeihez az átvevőnek megtakarítása arányában kell térítést fizetnie. Az ivóvízért kapott térítés mindemellett - ha nem is feüezi a víz kitermelésének költségét - természetesen javítja a bányavállalat működésének gazdaságosságát. - 53 -