A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Települési és vízipari vízellátás – csatornázás kapcsolata (Debrecen, 1982. június 23-25.)

Pintér György - Dvornicsenkó János - Fehér János: Számitógép alkalmazása a szennyezőforrások jellemző vizminőségvédelmi adatainak feldolgozásában

meg. A szennyezőforrások jellemzésére felhasznált információk két alapvető csoportba kerültek besorolásra: a./ a szennyvizkibocsátó /például egy települési csatornamű/ azonositó és általános műszaki adatai; továbbá b./ a szennyvíztisztítási eredmények adatai, azaz a befogadókat érő fajlagos terhelés mutatói. A szennyezőforrások adatainak rendszerezésére kialakitott formátumot az 1. mellékletben szereplő minta szemlélteti. Az a./ pontba tartozó adatokat a "Települések /vagy ipartelepek/ szennyviztisztitása" cimszó alatt tartalmazza a települések esetén 25, az ipartelepek esetében 26 sorszámozott tételben. Az 1-6 sor azonositó adatokat, a 7-11 sor a létesítmény jellegére és kiépitési-bővitési időpontjára vonatkozó adatokat, a 12-13 sor kapacitás adatokat tartalmaz. Az egyes szennyvízkibocsátók egységes azonosíthatósága érdekében minden szennyvizkibocsátót egy öt számból álló kóddal láttunk el. Az első szám arról tájékoztat, hogy a kibocsátó melyik főbefogadó vízgyűjtőjéhez tartozik. A számok jelentése itt a következő: 1 - Duna, 2- Tisza, 3 - Balaton, és 4 - Dráva. A kód tovább: négy száma jelentésének értelmezése bővebb kifejtést igényel. Ezen azámok közül az első jelenti azt a folyamkilométert, ahol a kibocsátott szennyvíz eléri a főbefogadót a vízrendszeren keresztül. /Ha közvetlenül a főbefogadót terhelik a beeresztéssel, ugy a kód további három száma nulla/. Ha nem közvetlenül a főbefogadót éri először a szennyvíz, hanem az elsőrendű mellékfolyót, akkor a főbefogadó számát a mellékfolyó torkolati folyamkilométer száma, amelyet a főbefogadóban mérünk, majd ezt a bevezetés helyének a mellékfolyón mért - 184 -