A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Vízépítés (Debrecen, 1982. június 23-25.)

Kőrössy Józsefné dr.: Az értékelemzés alkalmazásának lehetőségei a vízépítési munkák megtérülésének és gazdaságosságának mérésében

A viziépitmények többségének elhasználódási ideje azonban 15 évnél számottevően hosszabb, Az amortizációs normák érvényben lévő jegyzékét véve figyelembe ez 33-77 év közé esik, sőt ezen belül is a 77 év dominál. A tényleges hasz nálat azonban /pl. árvízvédelmi töltésnél, tározók, stb./ ettől is hosszabb. Ilyen hosszú elhasználódási idejű eszközök teljes periódust átfogó költségszámítása jelentős bizonytalansági tényező

t és számos technikai n e h é z oée

t" tartalmaz. A megtérülés egy éves periódusban váló vizsgálatánál az eszközök egy év alatti elhasználódásának értékét az amortizációt szokták költségként számbavenni - a rövid megtérülési idejű és viszonylag pentosan számitható tényezőkkel együtt természetesen. A hosszú kopási periódus itt is nehézséget okoz. Hogyan lehet u.i. költségként számba venni pl. a loo évvel ezelőtt létrehozott objektum amorti zációját? .3. Viziépitmények árbevétele. Az árbevétel tartalmát tekintve egyrészt a költségek megtérülését, másrészt a plusz jövedelmet tartalmazza, líyil vánvaló, hogy ha az árbevételben a költségek nein térülnek meg, hatékonyságról nem, csak veszteségekről lehet beszél ni. Viziépitmények árbevételének számitá3a - a már emiitett hosszú elhasználódási periódus miatt - szintén nehézségekről ütközik. A loo évvel ezelőtt létesitett épitmények mai használói hogyan és milyen árat tudnának fizetni elődeinknek, akiktől nemcsak az idő, de két világháború éa három pénz-rendszer-váltás is elválaszt? A hosszú időtényező azonban csak ez egyik ok. A másik igény lényeges ok, hogy a vizi építmények többnyire az emberi környezet általános feltételeinek kelléktárába tartoznak. A viz egyaránt tárgya és eszköze