A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Mezőgazdálkodási vízgazdálkodás (Debrecen, 1982. június 23-25.)

ERCSÉNYI LAJOS: Öntözőrendszerek üzemirányítása

2. HOIELLJAVASLATOK A megfogalmazott célok megoldására olyan módszert, valamint modelleket javaslunk, amelyek segítségével: - tetszőleges rendszer hálózata tömör formában leképezhető, illetve - statikus állapotokat feltételezve a bögeszakaszokon jelentkező vizigények alapján a rendszer kapacitása a vizszinttartási követelmények figyelembevétele nélkül, valamint - az előzővel egyező feltételek mellett a csatornákon az előirt vizszinteknél kiszolgáltatható vizmennyiség határozható meg. A nem-permanens állapotban a rendszeren levonuló víztömegek mozgásjellemzőit eddig még nem vizsgáltuk. 2.1. Bemeneti (alap)adatok 2.1.1. Rendszerháló leképezés A rendszerek egyes csatornaszakaszain az üzemállapottól függően kétirányú vizmozgás is kialakítható, azonban az bizonyos, hogy egy üzemállapoton belül minden csatornaszakasz csak egy irányban képes vizet szállitani. így tehát a szakaszokat egy gráf éleinek tekintve, azok kapcsolódása (bögénként, illetve bögén belül) egyértelmű formában leirható. Szakasznak nevezzük a továbbiakban az elágazásmentes, azonos hidraulikai paraméterekkel jellemezhető csatornát. Pelépithető tehát egy olyan A(n,n) mátrix, amelyben: ahol: i-»j - az i. és a j. sorszámú szakasz közvetlen kapcsolatai jelzi (itt és a továbbiakban a Dunavölgyi rendszer északi vízgyűjtőjére kidolgozott példa részleteit mutatjuk be.)(l.sz. ábra) Kiután azzal, a gyakorlatban is meglévő feltételezéssel élünk, hogy minden szakaszból csak max. két további szakaszba lehet eljutni, igy a sza1 - i-j 0 " ifj b - szakaszok száma kaszokat az A mátrix alapján (üzemmódonként) E (előre mutató) és H (hát- 8 -