A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Mezőgazdálkodási vízgazdálkodás (Debrecen, 1982. június 23-25.)

MIKUS DEZSŐ: A csepegtető öntözés lehetőségei a Tiszántúlon

95 %-ára vonatkoznak, de ezt kellőképpen nagy számnak tartom ahhoz, hogy jellemzőnek mondhassuk. Tervezőrészlegünk eddig 5 f ")0 ha-ra készitett különböző szintű tervet. Ebből 71 % Duna-Tisza közi 17 % tiszántúli 8 % Északi hegyvidéki 4 % pedig dunántuli területre készült. A tervezett területekből eddig 2 200 ha-on épült meg a berendezés, amiből 96 % a Duna-Tisza közén található és a maradék 4 %nyi terület megoszlik a másik három tájegységen. A megvalósult telepek 90 %-a gyümölcs /elsősorban alma/, 4,5 %-a szőlő, 4 %-a bogyós, a fennmaradó 1,5 %-a pedig üvegházi, fólia alatti és kisgazdasági /háztáji/ kertek öntözésére szolgál. 2. A CSEPEGTETŐ ÖNTÖZÉS LEHETŐSÉGEI A TISZÁNTÚLON A tiszánuli területekből talajtani, klimatikus és öntözővíz ellátottsági szempontból három tájegység érdekelt a csepegtető öntözés használatában. Elsősorban a nyírségi homokterület, másodsorban a hajdúsági löszhát, végül pedig a dél-tiszántuli löszhát. A Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv adatai szerint az 1980. V.31-Í állapotot alapul véve a tiszántúli gyümölcsösöknek több, mint 70 %-a a Nyírségben található /35 580 ha/, ennek is 71 %-a /25 224 ha/ alma. 'Ehhez képest kicsinek tűnik a hajdúsági gyümölcsösök területe 9 % /4 478 ha/. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy ezekből a területekből a Myirségben csak 547 ha, a Hajdúságban pedig mindössze 30 ha öntözött gyümölcsös volt. Mint az első fejezetben emiitettem, az általunk tervezett területek 17 %-a esett a Tiszántúlra, ez megközelítőleg 1000 ha. Tovább bontva, ebből 76 % nyirségi, 16 % hajdúsági és 8 % dél-tiszántuli terület volt. - 41 -