A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Mezőgazdálkodási vízgazdálkodás (Debrecen, 1982. június 23-25.)

MEGYESI GYÖRGY–HORKAI ANDRÁS: A körösi duzzasztók üzemirányító modellje

q-1 + q 2 Ekkor q^ = g -a legyen. Itt 3 eset lenetseges: 1. f/q-j/ = q

3 + w 2. f/q

3/> q

3 + w 3. f/q

3/< q

3 + w Az 1. esetben megoldáshoz, és igy felszingörbéhez jutottunk. A 2. esetben a megoldás a £q

3, q^J szakaszon van és vegyük q2 + q3 q4 = 2^' A 3. esetben a megoldás a Jq-^, q^j szakaszon van és vegyük a qi + q

3 q

4 - ' 2 • Ezekután elvégezve f/:;

n/-re 1., 2., 3., ellenőrzéseket egy q^ i = 1, 2, 3, ««., q-hoz konvergáló sorozathoz jutunk. Ezzel beláttuk /4/-/5/ feltételek mellett a permanens vizmozgás leirására adott algoritmus konvergenciáját. Az előbb leirtak rövid fizikai interpretációja a következő: 1./ Szükséges egy a határszelvényben belépő minimális vizhozam olyképp, hogy minden egyes folyószakaszon a belépő vizhozam legalább akkora legyen, mint a vizkivétel 03 bevezetés előjeles összege. 2./ Ha az ezzel a q

mj_

n*"

e^ szamitott felszingörbe a mederfenek— vonalba ütközik az azt jelenti, hogy az adott vizállás mellett a vizkivételi igények nem elégithetőek ki. 3./ Ha a q

mi

n-hoz tartozó felszingörbe valós /sehol sem 0 a h^ értéke/, akkor a megoldás szükséges és elégséges feltétele az, hogy a vizegyenleghez hozzáadva ezt a minimális - 33 -