A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Mezőgazdálkodási vízgazdálkodás (Debrecen, 1982. június 23-25.)

ERCSÉNYI LAJOS: Öntözőrendszerek üzemirányítása

T

r~

E.10

6 K " értékűre adodott, ahol: E - szakasz meder-esése (m/km) /Ih - számítási alaptávolság (m) Ennek az eltérésnek az okát jelenleg is vizsgáljuk. A modell a következőképpen működik: az egyes bögeszakaszokon, a befogadótól legtávolabbi pontból elindulva a Statikus I. által szolgáltatott Q igé-y ada,toka

t> mint mértékadó vizhozamot tekintve, meghatározza a szakaszok felszínét. A vízkivételig terjedő utal a korábban már ismertetett módon járja be. Amennyiben olyan szakaszhoz ér, ahol már érvényes vizszintérték található, a vízszintek csatlakoztatására ez utóbbi szakasz értékeit változtatja. Ha a csatlakoztatást nem lehet igy megoldani, akkor a "befogadó" szakasz értékeit vizsgálja felül. Azokon a szakaszokon, ahol vizigény nincs (és egyben továbbvezetendő vízigényt sem határoztunk meg) a vízfelszínt vízszintes síkkal helyettesíti. A modell kimenete az egyes szakaszok kezdő- és végszelvényeiben meghatározott vizszint-értékek és mértékadó vízhozamok sorozata. 3. KÖVETKEZTETÉSEK Eddigi munkánk alapján az alábbi következtetéseket tesszük, illetve az alábbiakban felsorolt feladatokat látjuk célszerűnek elvégezni: - az öntöző (és kettősmüködésü) rendszerekre vonatkozó számítógépi feldolgozásokhoz hatékonyan felhasználható a közölt rendszerháló leképzés; - Egyszerűbb esetekben (tájékoztató jelleggel) a Statikus I. modell megfelelő segítséget nyújt a renénzer állapotának megismeréséhez; - a felszingörbe-számitó módszerek közötti összehasonlítás további elméleti vizsgálatokat és gyakorlati ellenőrzést igényel annak meghatározására, hogy a matematikai közelítés milyen hibákat okozhat; - az operntiv üzemirányításhoz elengedhetetlenül szükséges a mm-permanens hidraulikai modell kidolgozása - 17 -