A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése VI. kötet, Balneológia – Balneotechnika (Pécs, 1981. július 1-2.)
BORSZÉKI BÉLA: Palackozott ásványvizek és gyógyvizek szerepe a gyógyászatban és az ivóvízellátásban
i-vszázudokkal ezelőtt oz ásványvíz ts a gyógyvíz között nera volt különbség. Egy múlt században kiadott ásvány- és gyógyvizekről szóló zsebkönyv szerint /2/: " gyógy- vagy ásványvíznek nevezete alatt értetnek mindazon vizek, melyek ... minden más légi vagy földi vizektől lényegesen különböznek c ugyanezért különösebben gyógyszer gyanánt használatnak." Csak a 19. század második felében kezdték másként definiálni a gyógyvizet. Az 1929 évi XVI. tvr. szerint " ásványvíz az a víz, amelynek a rendes víztől eltérő vegyi összetétele, fizikai tulajdonsága és geológiai eredete van és amely ennek következtében fokozottan üditő vagy az emberi szervezet életműködését előmozdító hatású. Gyógyviz az az ásványvíz, amelynek vegyi összetételénél vagy fizikai tulajdonságainál fogva gyógyhatása van." A 11/1965. /VII.11./ Kormány számú rendelet, valamint ennek végrehajtási utasítása a 4/1966. /VII.6./ Eü.M. számú rendelet, ami " A gyógyfürdő- és üdülésügy, valamint az ásvány és gyógyvizek feltárása és hasznosítása egyes kérdéseinek rendezéséről " intézkedik, ugy fogalmaz, hogy " a rendelet alkalmazása szempontjából ásványvíznek kell tekinteni a természetben előforduló azt a vizet, amely literenként legalább 1 g oldott sót vagy valamely,e rendelet mellékletében megnevezett anyagot az ott meghatározott értékben tartalmaz, vagy amelynek évi középhőmérséklete forrásvíz esetében 2o, furott kútvíz esetében 25 °C -nál magasabb. Gyógyviz az olyan víz, amelynek gyógyhatása van. " .Fenti ismeretek birtokában szükséges még két dolgot leszögezni: - az ásványvizek és gyógyvizek meghatározásánál nem lehet figyelmen kivül hagyni a felhasználás módját. Másként kell értékelni a küls ő - fürdő - terápiá s és megint másként a szá.jon á t fogyasztott ásványvizeket4 - az orálisán - vagyis szájon át - fogyasztott ásványvizeknek az alapvető funkciója változott me g, ha ezeket a vizeket - a kifejezetten terápiás célra használt gyógy vizektől eltekintve - elsősorban a biológiai vizifrény kielégítése céljábó l - egyszerűen szomjúság oltásra - fogyasztják a csak másodsorben azért, mert ennek a víznek esetleg nagy az ásványianyag tartalma, vagy az emberi szervezet számára kedvező tulajdonsággal rendelkezik. loo-15o évvel ezelőtt a tavak, folyók vize bakteriológiai és kémiai szempontból olyan tiszta volt, hegy azt minden károsodás nélkül meg lehetett inni. A mélyebb víztároló rétegből feltárt, vagy nyert vizet elsősorban terápiás célból fogyesztották. A cél a betegség megelőzése, vagy gyógyítása volt és nem a biológiai vízigény kielégítése. Ma a közműhálózatból származó viz kémiai és mikrobiológiai szempontból ugyan általában megfelel az előírásoknak, csak éppen az élvezeti értéke csekély. A szomjúság oltás fiziológiai funkcióját tehát betölti, de a vizivás "élvezetét" nem nyújtja,vagyis nem üdit. Ennok a viznek a funkciója tehát előbb-utóbb csupán a tisztálkodás biztosítása lesz és természetesen - tovább tisztítva - az élelmiszer-,p-yógyszer- és más iparok alap- vagy segédanyagául szolgál. Az ásványví z, amelyet védett víztároló rétegből nyerünk, természeténél fogva tiszta s ezért sleősorban a biológiai vizigény kielégítését szolgálja. Az ilyen vizet még 137
