A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése VI. kötet, Balneológia – Balneotechnika (Pécs, 1981. július 1-2.)

ZSUFFA ANDRÁS: Fürdők építészeti tervezése megvalósult példák tükrében

levélmotivum oldja fel a vízszintes gerenda és a függőleges oszlop derékszögű találkozását. A korintoszi oszlop kőbevésve, stilizáltán utal az eredeti ősi, kezdetleges vesszőnyaláb alátámasztásra, melynek felső vége valóban élő levélkoszoruban fejeződött be. A történeti építészet merev formáit tovább lazitotta a magastetős változatos alakjának alkalmazása. A belső és külső épitészeti terekben elhelyezett "ember-léptékű" szobrok szintén hangulatosan lazították az építészet és a természeti környezet ellentétét. Korunk építészetében ugrásszerűen megnőttek az igények, feladatok. Ennek következtében általában nagyságrendileg is megváltozott az épített környezet ós a szabad természet közötti arány. Az épületek merevségét nem lehet már az előzőekben ismertetett módon feloldani. Ilyen hatalmas méretekben semmiféle utólag rátett dekoráció nem érvényesülhet. Nem jelentkezik továbbá a tiz-tizenöt emeletes épületeknél a magas tető jellegzetes kialakítása sem. A megnövekedett külső terekben pedig teljesen eltörpülnek "az ember-léptékű" figurális szobrok, megszűnik ezeknek térszervező erejük. Más módszereket azonban lehet és kell is találni, amelyek létrehoznak az épített és természetes környezet között egy uj harmonikus kapcsolatot. Ezen lehetőségek egyike az úgynevezett héjszerkezetek alkalmazása. A minta, a model itt is a természet. Az alkalmazás azonban már nem egyszerű másolás utólag ráakasztott dekoráció. Olyan alakzatok ezek, melyek a történeti építészetben egyáltalán nem fordulnak elő, csak is a természetben, a biológiában. Magából az elnevezésből is a természeti formára való utalás fejeződi« ki: tojás,- kagyló,- csigahéj stb. Fejtegetésünkben a héj alakzatokat tágabb értelemben tárgyaljuk mint ahogyan azt a szerkezeti szakirodalom teszi. Ennek megfelelően a héjszerkezetek jellemzőinek az alábbi tulajdonságokat tekintjük. Legfontosabb jellegzetességük az egy, vagy két irányban iveit felület, amely igen vékony /4-8 cm/ szerkezeti vastagsággal párosul. Ebben a meghatározásban az is benne rejlik, hogy a héjalakzatoknak nem kell feltétlenül geometrikus formához idomulni, hiszen a természet alkotásai sem ilyenek. A geometriai formához való közelítésnek azonban - a jelenlegi lehetőségeinket figyelembe véve - mégis két előnye van. A geometriai formával való meghatározás elősegíti, jelen ismereteinknek megfelelően, az erőtani számításhoz az egyszerűbb matematikai megközelítéstEzentúl nagymértékben megkönqyiti a kivitelezhetőséget, egyszerűbb zsaluzó állvány megépítését teszi lehetővé. A héjszerkezetek tervezése, megformálása rokonságba kerül a modern szobrászat egyes "nonfiguratív" irányzataival. A XX. századi szobrászat szakított az 131