A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Regionális vízellátás, víztisztítás (Pécs, 1981. július 1-2.)

RADNAI FERENC–JAKAB ATTILÁNÉ: Aqualgine SA segédderítőszerrel kapcsolatos laboratóriumi kísérletek, üzemi tapasztalatok a TRVV Felszínvíz Tisztítóművében

I. Laboratóriumi kísérletek az u.1 segédderitőszer kiválasztására 1. Az anyagok adagolásra való előkészítése és az adagolás módjának vizsgálata A vegyszerek fajlagos adagmaximumát az adagoló szivattyúk kapacitása és a vegyszerből készíthető oldat koncentrációja szabja meg, illetve az egyes segédderitőszerek adagolható mennyiségének maximumára vonatkozó hatósági engedély, A segédderitőszerek bejuttatására szolgáló adagoló rendszerrel maximum 72o l/h vegyszer juttatható a deritő, illetve 15o 1/ h a szűrő elé 2ooo n*/h vizmü kapacitás esetén. 1.1. A vizsgált segédderitőszerek oldási-adagolási lehetőségei 1.2. Aqualgine SA adagolási lehetősége Az anyagból maximálisan 1,0 g/n' adagolását engedélyezi a hatóság. Ahhoz, hogy ezt a mennyiséget adagolni tudjuk 3 g/dnf-es oldatot kell készítenünk. A laboratóriumi kísérletek az bizonyították, hogy az anyag a Sedipurhoz hasonlóan nehezen oldódik, de ilyen töménységű oldat minden nehézség nélkül készíthető belőle. Az üzemben kialakított Sedipur oldó-adagoló rendszer minden változtatás nélkül alkalmas az aqualgine adagolására is. 1.3. CMC adagolási lehetősége Kísérleteink szerint a CMC-ből csak maximálisan 2 g/dií-es oldat készíthető, ißy az üzemi adagolás maximális mennyisége 0,72 g/a". A sedipur oldó-adagoló berendezés szintén alkalmas a CMC üzemi adagolására is. 1.4. Aktivált kovasav adagolási lehetőség Az aktivált kovasav az üzemben eredetileg betervezett segédderitőszer. Maximális adagolási lehetősége 3 g SiOg/«'. 1.5. Keményítő adagolási lehetőség /l/ A receptura szerint 4 g/drf-es oldat készíthető belőle, tehát a fajlagos adagolás felső határa 1,44 g/ií. Buza és burgonyakeményitővel végeztünk kísérleteket. A jelenlegi aktivált kovasav oldó és adagoló rendszer keményítő adagolására is megfelel. 2. A segédderitőszerek koaguláoiós hatásvizsgálata standard lebegőanyag tartalmú vizekkel. 2.1. A vizsgálatokhoz összeállított készülék rövid leírása. A koaguláoió és az ülepités 1 dií-es Imhoff kelyhekben történt. A keverést levegő buborékoltatással végeztUk. A levegőt szivó-nyomó vizsugárszivattyu szolgáltatta. A vegyszerek beadagolása során nagy levegőmennyiséggel gyorsan kevertettük a mintákat. Ezt lo perces lassú kevertetés követett. 2.2. Mérések menete Ismert lebegőanyagtartalmu viz 1 drf-hez az üzemi tapasztalatoknak megfelelő mennyiségű deritőszert, majd 3 pero elteltével különböző segédderitőszerek különböző mennyiségeit adagoltuk. A minta lassú kevertetése után néztük a kiülepedett iszap térfogatát a minta össztérfogata arányában különböző időpillanatokban. A segédderitőszerek hatásosságát egyrészt a pelyhek kialakulásának gyorsasága, másrészt azok ülepedés! sebessége reprezentálta. Ezen kívül mikroszkopikus megfigyeléseket végeztünk a pehely morfológiai sajátságainak vizsgálatára. A standard lebegőanyag tartalmú vizet bentonit szuszpenzióval kivántuk előállítani. A bentonitos kísérletek alapján azonban arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek koagulációjának vizsgálata nem adaptálható a Keleti Főcsatornából származó lebegőanyag-tartalmu vizekre. Ezért a nyersvíz /Keleti Főcsatorna/ hígításával állítottunk elő olyan le170