A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Regionális vízellátás, víztisztítás (Pécs, 1981. július 1-2.)
RADNAI FERENC: Ammónia eltávolítás a KFCS Felszínvíz Tisztítóműben töréspontig való klórozással
Ossz aktiv klóradagolás q/rrr 2. grafikon. Különböző UH. tartalmú vizok klóremésztő 4 képesség görbéi Megfigyelhetjük, hogy ugyanazt as összes aktiv klórtartalmat 3 klóradaggal is el lehot érni. Például 1 mg/dnf-es összes aktiv klórt érhotünk el ha a 0,39 mg/dií-ea NH* tartalmú nyersvízhez 1,5 g/o" 4,0 g/tf, vagy 5,35 g/V Cl^-t adagolunk. Hatásos fertőtlenítés azonban csalc az utóbbi esetén várható, hiszen a másik két esetben az HH, a klór fertőtlenítő hatásának konkurense. Az ábrán láthatjuk a 4 töréspontig való klórozás gyakorlatának nehézségeit is. Ha megváltozik a viz ammónium ion tartalma azt tapasztaljuk, hogy nagyobb lesz a viz összes aktiv klór tartalma, ennek ellenére ha az ammónia tartalom növokedett növelni kell a klóradagolást igy fogunk kisebb összes aktiv klór tartalmú vizet előállítani. Ezt bizony nagyon nehéz az üzemelőkkel megértetni. A máaik fontos dolog az, hogy a klórozó berendezést lehetőleg a tisztítandó vízmennyiség függvényében vezéreljük. Ugyanis, mint az az ábrából kitűnik a töréspont környékén igen gyorson változik a görbe, tehát ha a fajlagos adagolás a vízmennyiség néhány százalékos változása következtében megváltozik, egyrészt igen nagy összes 'aktiv klórtartalom változást fogunk tapasztalni, másrészt az ammónia eltávolítás sem lesz teljes. 3. A töréspontig való klórozás üzemi tapasztalatai Miután 19Q0 első hónapjaiban a nyersvizünk ammónia tartalma 1 mg/dn" fölötti értéket is elért a hagyományos klórozásl eljárással gyakorlatilag a tisztított viziink is azonos mennyiségű NH^—t tartalmazott. Elhatároztuk, hogy a jövő évi ammónia maxium kivédése érdekében felkészülünk a töréspontig való klórozás bevezetésére. A felkészülés tulajdonképpen a töréspontig való klórozás elméletének az üzemelőkkel való megismertetésén, a klórozónak a vízmennyiség függvényében való vezérlésének Uzembehelyezésén tul, egy olyan probléma kivédésére tett technológiai módosítás kipróbálásából állt, melyről még nem szóltam eddig. Ez a nagy klóradogok esetén fellépő h3lloforra képződés veszélye. Bár a VITUKI III. sz. Vízminőségi Intézete által 1970-ban történő mérései azt bizonyították, hogy a Keleti Főcsatorna vízminősége ebből a szempontból kedvező, az esetleges szennyeződés kivédése érdekében szűrőink elé aktiv sr;cn adugolnst indítottunk be 1980. júliusában. A derített v.lzbe, melyből az o. üióniát a tör 'o pontig VÍ-.IÓ klórozás..nl eltávolítottuk 5 g/o* aktiv 10 b