A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Regionális vízellátás, víztisztítás (Pécs, 1981. július 1-2.)

RADNAI FERENC: Ammónia eltávolítás a KFCS Felszínvíz Tisztítóműben töréspontig való klórozással

b./ Módosított lndofenolos módszer''" Ez az eljárás tulajdonképpen a fent leirt hátrányokat küszöböli ki a Na-diklór iseoionurát használatával« A fent közölt adatokat 1979 májusáig az "a" változat ezután pedig a "b" változat szerinti ammónium ion meghatározási módszerrel kaptuk. 2. NH* eltávolítás szüksé-gessége és a módszerek rövid áttekintése Kétségtelen, hogy az MSZ 450/1-78-as szabvány az ammónia és nitrit tűrhető határértékeinek megemelésével megkönnyítette a víztisztító müvek dolgát azok eltávolításával kapcsolatban. Az ammónium ion 0,5 mg/l-es felső értéke azonban a vizek elégséges fertőtlenítése terén okozhat komoly problémákat. Ha a vízmüvek a megengedett NH* ion tartalmat igyekeznek tartani, nagy a valószínűsége annak, hogy a klórozás csak olyan mértékű lesz, hogy klóramin keletkezik. Köztudott, hogy a klóraminnal történő fertőtlenítés nagy hátránya a kellemetlen szag fellépésének lehetősége mellett az, hogy a megfelelő.fertőtlenítés érdekében jóval nagyobb "maradék klódra, illetve hosszabb ható időre van szükség. Itt szeretném felhívni a figyelmet azokra a problémákra, melyek egyrészt a klórformák elnevezése és azok mérése körül van még mindig hazánkban. Víztisztítással foglalkozó illetve a vizmüveket ellenőrző szakemberekkel beszélve ilyen kifejezéseket hallhatunk mint "szabad klór tartalom", "aktiv klór tartalom", vagy csak egyszerűen "klór tartalom", ezek gyakorlatilag nem mondanak semmit a szakember számára. Helyesnek tartanám a következő elnevezések következetes használatát a szakmai körökben. a./ Összes aktiv klór Az olyan maradék klór, mely Kl-ból jódot képes felszabadítani. Tulajdonképpen a szabad aktiv klór és a kötött aktiv klór összege. Mérésére a jodometriás módszer a legalkalmasabb, de az amperometriás titrálás, a DH)-vel való mérés és az orto-tolidlnes eljárás is megfelelő. b./ Szabad aktiv klór A vizben HOCI és OCl" formában jelenlevő "klór". Meghatározására az amperometria és a DH) módszer alkalmas. Az O-tolidin-arzenites meghatározás nagy hibája miatt nem javasolt, o./ Kötött aktiv klór A vizben klóramin formájában kötött "klór". Meghatározása a "szabad aktiv klór"-nál leirt módszerekkel történhet több lépésben való tit— rálássál. A hazai gyakorlatban leginkább elterjedt jodometriás mérés tehát az összes aktiv klórtartalomról ad felvilágosítást és osak a viz ammónia tartalmával együtt értékelhető. Ha a viz ammónium ion tartalma 0,1 mg/l alatt van, amért érték jó közelítéssel megegyezik a szabad aktiv klór 2 tartalommal. E fölötti ammónium ion tartalom esetén kötött aktiv klór jelenlétével is számolni kell, ezért nagyon helyes, hogy nem szerepel az ivóviz szabványban a régi szabványban szabad klórnak nevezett és összes aktiv klór mérésére alkalmas módszerrel mért jellemzőre határérték. Ammónia tartalmú viz szolgáltatásakor a viz osiramentességére vonatkozóan a jodometriás klór meghatározással kimutatott összes aktiv klór adat birtokában nem lehetünk nyugodtak. Akkor biztosítjuk a viz bakteriológiai biztonságát, ha biztosítjuk a viz lehető legnagyobb tisztaságát, megfelelő fertőtlenítést és maradók fertőtlenítő szintet, és rendszeresen ellenőrizzük az elosztásra kerülő viz bakteriológiai jellemzőit. A felsorolás sorrendje fontossági sorrendet jelent, tehát intezivebb fertőtlenítéssel nem lehet egy esetleges rosszabb tisztítási hatásfokot kompenzálni. A fertőtlenítés szempontjából akkor járunk el helyesen, ha a szolgáltatott viz NH* tartalmát a 4 lehetőségeink szerint a legkisebb értékre csökkentjük. 163