A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Regionális vízellátás, víztisztítás (Pécs, 1981. július 1-2.)

PALLÓSNÉ BÉNYI GYÖNGYI–RÁTH IMRE: Észak-Dunántúl távlati regionális vízellátási koncepciójának kialakítása

Számításaink során a távvezetékek élettartamát tekintettük a vizsgálati időszak hosszának megállapításakor mértékadónak /45 év/. Az első ütemben megvalósuló beruházások életbelépésének ideje - bázisévként 1980-at, tervezési periódusként t

1=10 évet figyelembevéve 1990, a vizsgált időszak vége pedig a 2035-ös év. A közbenső,időszakot t

2=10 év, tg=20 év t

4=15 év tervezési periódusokkal felosztva, a II. ütemben megvalósuló beruházások életbelépését 2000-re, a III. ütemben megvalósulóként pedig 2020-ra terveztük. Az optimális ütemezésű vízellátó rendszer keresésére minden önállónak tekintett körzetre egy-egy lineáris programozási modellt készítettünk, amelyeket alapmodellként kezeltünk. A modellek folytonos döntési változókén t tartalmazzák a szóba jöhető vízellátási megoldások kiépítésének illetve időszakonkénti bővítésének mértékét /ezek az un. beruházási változók/, valamint időszakonkénti üzemelését, illetve az időszakonként kiszolgáltatott vízmennnyiségeket /üzemelési változók, dimenziójuk m

3/d/. Az alapmodellek feltételrendszere

i a lehetséges vizellátó rendszerek alkotóelemei közti kapcsolatokat leíró üzemelési feltételeket, kapacitáskorlátokat, igénykielégitésre vonatkozó feltételeket, valamint öszszefüggő vízbázisok esetén az együttes kitermelésre vonatkozó külön feltételeket tartalmazzák. Az alapmodellek célfüggvényei azt a követelményt fogalmazzák meg, hogy a megépítendő és időszakonként bővülő vizellátó rendszer olyan legyen, hogy - 12 %-os diszkont-tényezővel számolva - az egyes időszakok elején belépő beruházások egyszeri beruházási költségeinek plusz az egész rendszer teljes fenntartási és üzemelési költségének az 1980-as évre vetitett/diszkontált/ összköltsége együttesen minimális legyen. A beruházási, fenntartási és üzemelési költségeket a hazai hasonló jellegű, közelmúltban kivitelezett létesítmények tényleges költségei alapján számítottuk. E lineáris programozási alapmodelleket megoldva és a "folytonos" megoldást kiindulási alapnak véve, a beruházási változókat a "folytonos" megoldáshoz közeleső /lehetséges/ diszkrét kapacitásszinten rögzitve, több lépésben, fokozatosan közelitettük meg az optimálisnak tekinthető beruházás-ütemezés megoldást., A többlépcsős eljárás alkalmazása eredményes volt, mert - már az alapmodell megoldásakor lehetőség adódott az egyes körzetek olyan sajátosságainak megismerésére, amelyből hasznos következtetéseket lehetett levonni a rendszerek várható viselkedéséről, 159