A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Regionális vízellátás, víztisztítás (Pécs, 1981. július 1-2.)

OROSZ OTTÓ: Regionális vízművek építési tapasztalatai Dunántúlon

Beazélni kell még a több mint 23o db. csomópont anyagának kialakításáról, gyártásáról, ületve a csatlakozó csővégduzzasztások szerepéről. A tervezett sztikitési megoldástól eltérőleg olyan csomópontokat alakitott ki a vállalat, amelynél csak az ac. csőcsatlakozást szolgáló duzzasztott acélidomot kellett az acélcsőre felhegeszteni és a folyamatos fektetésbe bevonva reka kötéssel kapcsolni a vezetékrendszerhez. Ez a megoldás az esztergályozott acélcső duzzasztással kifogástalanul szolgálta a patentkötést, az egyszerű és biztonságos szerelést, a folyamatos fektetést. Igen nagy előnye volt az egész rendszernek az, hogy a gibaultkötéseket nem alkalmazta, - amelyek ilyen átmérőnél már sok hibát jelentenek mérettürésük lazasága miatt - igy utólagos folyás is alig fordult elő. Az anyagoknál kell megemlékezni a kis és nagyátmérőjű szerelvények szerepéről, illetve azok időben való biztosításáról. Többszöri átszervezést, visszajárást, daruk bevonását jelentette a csöpögtetve érkező szerelvények felszerelése, ilyen hosszú regionális vezeték esetében. A korrózióvédelem érdekében a vezetéképítés előrehaladásával a csőszakaszokat viz alá kellett helyezni, az elkészült aknákat /23o db./ le kellett fedni, baleseti veszély miatt. A szerelvények szakaszos érkezése, a vezeték részleges Uzembehelyezése, a szakaszolások elvégzése miatt, a vizet többször le kellett engedni, szivattyúzni, szétvégni az acélcsőszakaszokat és helyi acélvágásokkal, hegesztésekkel beépíteni a megérkezett 10 vagy 16 Bar nyomású szerelvényeket /csapózár, tolózár/. Mindez többletmunkát, gondot, többletköltséget okozott, amelyre hasonló esetekben, - költségkihatásokra is figyelemmel intézkedéseket kell tenni, és meg kell előzni. A 230 db beton műtárgy - amely darabonként 15 nf betont, 60-70 nf zsaluzatot, 40 c? vízzáró felületképzést jelentett - okozott relative az épités során a legtöbb élőmunka ráfordítást. Az előregyártott zsaluzási technológiát csak részben sikerült megvalósítani. A talajvizes szakaszokon gyakran szükség veit a különböző víztelenítésre, amely a munka ütemét lefékezte, az átfutási időt meghosszabbította. Nyomáspróbákról: A nyomáspróbák kivitelezéséhez szükséges viz beszerzése végig gondot okozott, de itt nem e kérdéssel kell foglalkozni elsősorban. Az előkészítési idő alatt elképzelés született a nyomáspróbák kivitelezési technológiájára, amely újszerűen fogta meg a csővégek rögzítését, nem külön kitámaszt ássál az ÉKSZben előirt távolságonként, hanem a 230 db. aknát bevonta a kitámasztásba. A nyomásvégeken az aknák felületét szárnyfalakal megnövelték és ezek vették fel a mintegy 60-70 tonnás végnyomásokat, természetesen földvisszatöltéssel. 141