A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)
A vasarosnamenyi árhullámok 6 óránkénti vízhozamainak autokorrelacío függvényei. 0,400,201980. III. 8 ora 1. öbra 2.2. A Muskingum modortározási modell: A modell feltételezi, hogy a medertározás (S) lineáris kapcsolatban van a felső és alsó szelvény vízhozamainak súlyozott összegével: 5= K[XQ F + (<-*)QA ] A tényleges tározást a bemenő és kimenő vízhozamok alapján határoztuk meg» t J(Q F-Q A)dt (5) to ahol t Q a kezdeti permanens állapothoz tartozó időpont. A tényleges tározás és a súlyozott összeg kapcsolatait a 2. ábrán rajzoltuk meg. Az egyes árhullámokra vonatkozó grafikonok igen különbözőek. Az alap feltevést legjobban a közepes nagyságú árhullámok közelítik, még abban az esetben is, ha két egymásra futó árhullámról van szó (1960. IX). A legkevésbé elfogadható a legnagyobb (1968. II) és a legkisebb árhullám grafikonja, az előbbi még x=0 esetén is nagy hurokgörbét ír le, az utóbbi pedig x=0,5 sőt x=l,0 esetén is egy érdekes fordított hurokgörbét követ. Ez utóbbinakvalószinű oka az, hogy igen kis vízhozamokról lévén szó, a tározást jelentősen módosítja a talajvíz utánpótlás. Tapasztalataink egyeznek mások tapazstalataival f^Oj , miszerint az x és K paraméterek nemcsak a vízállástól függően, hanem árhullámról árhullámra is változnak. Fontos még felhívni a figyelmet arra, hogy a legnagyobb cs legkisebb árhullám eseten nincs olyan x érték, amely mellett a grafikon egyértékűvó válna, (közelítőleg sem) tehát maga a tározási egyenlet feltételezésének a jogossága kérdőjelezhető meg. 2.3. A jellemző szakaszok módszere: A jellemző szakasz hosszút az L = Q r dQ f (0) P dU képlettel lehet meghatározni [3], ahol 44
