A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)
A feldolgozás végén megkapjuk a kifolyáshoz az egyes "QR" referenciaszintekhez és különböző t + n . At időkhöz tartozó kinematikus hullám vizhozamfüggő paramétereit fSo' al )Az elv megvalósításának sémája a 3. ábrán látható. Az egyszerűsített folyamatábrán is látható, hogy két főrészre tagozódik. Az első részben rekordonként meghatározzuk a "QR" referenciaszintekhez tartozó "Q°" (elfolyás) és "Q 1" (befolyás) értékeket. A második részben ezekből az adatokból szintén rekordos bontásban előállítjuk az a Q és a-^ paramétereket. A program bizonyos szintű rugalmassággal rendelkezik. interaktiv módon, konzolról megvált oztat hatók a kulcsadatok ( p}: két referenciaszint közötti különbség, az előrejelzés időtartama stb. ill. egyes utasítások). Ehhez a programhoz szervesen kapcsolódik a harmadik, operativ előrejelző program. Ezért a "CUTUP" kétféle output-tal (kimenet) szolgál. Sornyomtatón táblázatos formában kiirja a számítás eredményeit, valamint a mágneslemezre lerakja a referenciaértékeket (QR) és az a paramétereket. 2.3. QEerativ_előre}elző_£ro2ram_£0PEL) A program kettős feladatot lát el. Elsősorban az a paraméterek ismeretében a vizsgált vízfolyás adott szakaszára előcejelezni a kifolyó vízmennyiséget, másodsorban a modell jóságának ellenőrzése. FORTRAN IV nyelven készült. Operativ tárigénye 38 kbyte. Az adatok tárolásához 8 kbyte-os disc terület szükséges. A program az előző két programcsomag output-jaira épül. A program működési elve röviden a következő: A vizhozamszinteket és a hozzájuk tartozó a Q, a^ paramétereket táblázatokba rendezzük. Egy ilyen táblázat felépítése QR (1) ao,1 «1,1 QR (2) ao,2 al,2 QR (N) a o,N al,N V ' Majd kiszámítjuk, hogy a keresett vizhozamérték melyik két referenciaszint közé . 1 esik, és kiválasztjuk a hozzájuk tartozó a Q és c^ paramétereket. Ezután lineáris interpolációval meghatározzuk a vizhozamszinteknek megfelelő uj paramétereket, majd ezek felhasználásával a /17/ egyenletnek megfelelően előrejelzünk és meghatározzuk az előrejelzés eltérését a későbbi mért értékektől. Az eredmények értékeléséhez a Zala 1972. évi, Zalaapátinál mért vizhozamadatsorát tekintettük referenciának. Az adatsor minden egyes elemére n = 1, 2, 3 lépéses előrejelzést készítettünk, majd a számolt és a ténylegesen mért adatokat összehasonlítottuk. A számítás eredményeit táblázatos formában sornyomtatón kaptuk. 88
