A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)

vonatkozású aset ritkábban előforduló. Az új gátak, nyári gátak építésekor az alapozásnál ugyan eltávolítják a legfelsőbb talajréteget, de ez alatt még megmaradhat egyes emlősfajok terjedelmes, járathálózatának részlet®, ami az-» után veszedelmes hibaforrásként jelentkezhet. Ez lehet esetleg egyik magyarázata, közre játszója a töltés testében keletkezett buzgároknak. A másik dolog hatása döntőbb és az esetek majdnem 100 %-ában ez jelentkezik. A már megépített gátba befészkelt és a gáton élő apróemlősök hatása, amelyeknek szünet nélküli tevékenysége a gátban olyan helyzeteket teremt, ami erősen lecsökkenti a gát szilárdságát egy-egy árhullám alkalmával. Az emlősök biokorroziós hatása természetesen nem kizárólagos módon egymagában okozhat gátpusztulást, hanem a komplexen ható tényezők egyike csak /fizikai, meteorológiai, stb./ A tiszai gátiaz inundációs árterület és a mentett oldali különböző tipusú területek között szegélycönózist alkot. A szóbanforgó terület emlőseinek ökofaunisztikai, cönologiai adatait, viszonyait a felsorolt irodalomból megismerhetjük /Irodalom 1-19/. Jelen vizsgálati szempont, az árvízvédelmi biztonság tekintetében legfontosabb törvényszerűség az un maximális hidrológiai effektus /MHE törvénye/. /19/. S + V + B MHE = m/LNV/ + t S= szaporodási lehetőség , V=táplálkozási lehetőség, B= optimális élőhely adottságai, m= /LMV/ = folyóviz magassága, t= a vizboritási napok ideje. Tehát a perturbációs területeken az emlősállatok előfordulása egyenes arányban áll a fajok szaporodási, táplálkozási és optimális élőhely adottságaival, valamint fordítottan arányos a viz magasságával és a vizboritás idejével. Az irodalomban szereplő dolgozatban ismertetésre kerül, hogy a Tisza árterületén 42 emlősfaj mozaikszerűen él. A jelenben végbemenő nagymértékű és gyors antropogén hatások /vízlépcsők/ döntően megváltoztatják a Tisza ártér emlőseinek életviszonyait. A jelenben és még fokozottabban a jövőben számolnunk kell azzal, hogy a hullámtérről periodikusan menekülő emlősök időben és térben új megtelepedést viszonyokat hoznak létre az elsőfokú árvízvédelmi töltéseken. A Tisza vizgyüjtő területén bekövetkező vegetációs változások miatt a meder iszaposodása, a nagy hordaléklerakódás a mai viszonyok között még aligha akadályozható meg. Hiszen a Fekete-Tisza forrása 1680 méter magasan van. Alig 265 knt-el lejjebb Osapnál a meder tengerszint feletti magassága már csak 98 méter! A

z ilyen hirtelen változás a meredek esésű hegyi folyóból csendes sodrású alföldi folyammá való gyors átalakulás, természetes módon nagy üledékképződéssel jár. A meder a hordalékkal egyre jobban feltöltődik, a viz szintje a környezethez képest egyre magasabbra kerül. így a gátaknak is egyre magasabb árhullámokkal kell dacolniuk. Ha a hordalékképződés ilyen ütemben folytatódik, könnyen előfordulhat, hogy belátható időn belül a Tisza szintje magasabban lesz, mint a környező földeké. Ez a tény is korrelációban vizsgálandó a tiszagátak emlőspopulációjával. 60