A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)

maradtak még az alacsony védőképességű megyei töltések hasonló méreteinek is, emiatt nem tudtak kellő ellenállást kifejteni az 1951. évi árviz terhelésével szemben. Ez az árviz ugyanis először Szaporcánól idézett elő súlyos helyzetet, majd 4 km hosszúságban meghágta az Egerszegi-osatorna depóniáját« Az 1951, évi árvizet követően megerősítésre kerültek a Fekete-viz és az Egerszegi-csatorna melletti töltések, de igy is ma még ezek képezik az egyik legalacsonyabb védőképességű fővédvonal szakaszt a Dráva balpart árvízvédelmi rendszerén belül, iösszesen több mint 20 km hosszúságban. Ennek az árviznek a hatására épült meg egyébként a Vejti és Drávaszabolcs közötti széles hullámteret a 3-5 évenként előforduló kisebb árvizek ellen megvédő Baranya megyei nyárigát 19 km hosszúságú szakasza is, 1,3, Az 1970-es évek_árvizei^után^me^valósult^ár^ A többségében még a megyék közigazgatása alá tartozó Dráva balparti töltések kezelői jogát 1966-67-ben vette át a vizügyi szolgálat, a Déldunántuli Vizügyi Igazgatóság, Az átvételt követően a szolgálat egyik legfontosabb feladata a meglehetősen elhanyagolt állapotú védtöltések jókarbahelyezése volt, amely önmagában is több évet vett igénybe, A Dráva-menti árvízvédelmi töltések fejlődéstörténetében jelentős szerepet játszott a századunkban eddig levonult árvizek közül a legnagyobb, az 1972, évi árviz. Ez az árviz - a már többségében rendbehozott fővédelmi vonalaknak és a megfeszített védekezési munkáknak köszönhetően számottevő károkat ugyan nem okozott a mentesített ártérben, de jól kihangsúlyozta a régi megyei töltések hiányosságait, illetve a széles hullámterek hátrányait. Az árviz levonulása után nemcsak a helyreállítási munkálatok kezdődtek meg azonnal, hanem az árvízi tapasztalatok alapján mód nyilt lényeges fejlesztési beavatkozásokra is. Az ekkor végrehajtott fejlesztések mind jelentőségüket, mind nagyságrendjüket tekintve lényeges mértékben meghaladtak minden, ezt megelőző hasonló jellegű beavatkozást. Ezek közül is kiemelkedik a Drávasztára és Drávakeresztúr között megépített közel 10 km hosszúságú töltésszakasz, amely mint folytonossági hiány immár 200 évnél is hosszabb idő óta jelentett potenciális árvízveszélyt 5 település és 26 km2 kiterjedésű, többnyire mezőgazdasági müveléssel hasznositott terület számára. Mindössze 3 esztendő mult el és a Dráva ismét a helyi figyelem középpontjába került: 1975-ben egy újabb nagy árhullám vonult le a folyón. Ennek az árviznek a magassága tetőzéskor 25-40 cm-rel alatta maradt az 1972, évi árviz hasonló értékeinek és tartóssága sem érte el annak mértékét, ennélfogva nem is jelentett akkora veszélyt a.fővédvonalakra. Ahhoz azonban elég magas volt, hogy a hullámtérben lévő csekély védőképességű nyárigátakat több helyen is átszakitsa, A csaknem teljes kiterjedésében 53