A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)
Drávatamásitól Dárdáig. Az épités óta ugyan már többször is megerősítve, de nagyrészt még ma is ezek a töltések alkotják a Dráva balparti fővédvonalak nyomvonalának gerincét, A balparthoz hasonlóan egyébként a Dráva jobbpartján, az akkori Horvátország területén is ugyanezekben az évtizedekben épültek meg az első árvizvédelmi töltések, többségük Verőce vármegyében. Az emiitett időszakban épitett töltések műszaki tervek nélkül készültek, tehát nem valamilyen árvizszinthez igazitották a magasságukat, hanem követve a terephajlatokat átlagosan l,$-2,0 m magasra emelték a koronaszinteket, A töltések vonalvezetéséből kitűnik, hogy az akkori holtmedreket és mellékágakat mindenütt megkerülték, ennél fogva - mai szemmel nézve aránytalanul széles, helyenként 5-6 km-es hullámtereket hagytak. Az épitéshez szükséges földanyagot többnyire a töltés két oldalán nyitott kubikgödrökből nyerték. Ami a töltések méreteit illeti, azok nem érték el még a mai nyárigát méreteket sem: a koronaszélességet 2,5-3,0 m-ben, a rézsűhajlásokat 1:1 és 1:1,5 közötti értékben állapitották meg, 1,2, Az^l827 A^éviddig_e 1 őfordu 11_legnag^obráva i_.árviz A még ma is gyakran megyei töltésként emiitett árvízvédelmi vonalnak az eddig előfordult legnagyobb drávai árviz idején, 1827, nyarán lett volna először nagy szerepe. Az árviz azonban már fönt Drávatamásinál meghágta és több helyen - összesen 18 község határában - át is szakította a védtöltést, A védett ártérre kizúduló viztömeg egyesülve a rendezetlen mellékvizfolyások egyidejű árvizeivel, úgyszólván az egész Dráva-lapályt elöntötte és csak lent Dárdánál talált magának utat vissza a mederbe. Az árviz katasztrófális méreteire jellemző, hogy nemcsak a nyilt ártérben fekvő, vagy addig magaspartként számontartott területeket és településeket, közöttük pl. Gyékényest, Bolhót és Barcs újtelepet öntötte el, hanem a mentesített ártér szélén lévő községek közül még Sellye és Vajszló belterülete is veszélybe került. Az árviz által megrongált védtöltések helyreállítási munkái ugyan nem várattak sokat magukra, de jelentősebb töltéserősitésre csak az 1860-as években, tehát több mint 30 esztendővel az árviz levonulása után került sor, az is csak a Dárdai Gátegylet érdekeltségéhez tartozó szakaszon, Gordisa alatt. Figyelemre méltó viszont az a tény, hogy közvetlenül az árvizet követően határozottan felgyorsultak azok a kezdeti Dráva-szabályozási munkálatok, amelyek az árvizmentesitéssel közel egyidejűleg kezdődtek meg, Bizonyitja ezt a - kifejezetten ezen munkák irányítására - 1833-ban létrehozott Dráva-szabályozási Királyi Bizottság működése is. 51