A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)

gesen eltérnek egymástól. Ebben az esetben, ha tábla méreteiben gondolkodnak a lefolyási tényezőről, lényeges eltérést tapasztalhatunk, amik a fajlagos vízmennyiség meghatározására legfeljebb csak becslést tesznek lehetővé. A fentiek ismeretében a vízrendezési feladatok megoldásakor a nagytérségű öblözet és a mezőgazdasági termelési egységet jelentő tábla esetében azonos módszert nem alkalmazhatunk. 2.1. A vizháztartási_vizsgálatok_szere£e_az_üzemi_vizrendezésben A talajok vízgazdálkodásának időben változó megfigyelése és követése nem uj gondolat. Számos kutató foglalkozott a térben és időben változó vízkészlet számításának gondolatéval, de a nagy számítástechnikai igényt jelentő munka, a számítógépek bevezetése előtt megoldhatatlanná tette a feladatot. A számítógépek bevezetése és gyakorlati alkalmazása ma már lehetővé teszi a feladat megoldását. Tanszékünk a fenti gyakorlati problémák alapján kezdett foglalkozni az elvezetendő vízmennyiség meghatározásával a vizháztartási egyenlet segítségével. A vizsgálatok végrehajtásához a lehullott csapadékokat az időbeni változás függvényében vette figyelembe. Sajnos az ombrográfos adatok hiánya, illetve az adatsorok rövidsége miatt kevés a rendelkezésre álló csapadékintenzitési érték. A rendelkezésre álló mintegy 15 éves adatsor transzformálásával szükségessé vélt az adatsorok bővítése. A vizháztartási egyenlet másik lényeges pontja a talaj, mint a csapadók befogadó tározója. Ennek ismerni kell a fizikai paramétereit, elsősorban a benne tározható viz mennyiségét és az időben változó áteresztő képességét. A felületen visszamaradó káros vizek mennyisége a csapadékintenzitás és a talaj adott nedvességi állapotának megfelelő áteresztő képesség különbségeként határozható meg. A talaj tározott vízkészlete, a párolgásnak és a mély rétegek fele elszivárgó viznek, mint időben változó paraméternek számításából határozható meg. 2.2. A_számitási_eredmén^ek_értekelése A 2.1. alatt felsorolt paraméterek számítását elvégezzük és a képződött, felszínen visszamaradó vízmennyiséget viszonyítjuk a lehullott csapadékhoz, te• hét lefolyási tényezőt számítunk, megállapítható, hogy a lefolyási tényező megadott talajtípus állandó fizikai paraméterei esetében sem adhatnak tervezési alapadatnak megfelelő értéket. A kapott eredmények grafikus ábrázolásának mlntaábrájét mutatjuk be az 1. ábrán. A vizsgált 4 talajtípusnak a tenyészidő alatti minden hónapjáról elkészítettük a minta szerinti ábrát, melyből megállapítható, hogy korrelációs kapcsolat a csapadék intenzitása és a felszínen viaszamaradó káros viz mennyiség között nem mutatható ki. Szükségünk van egyéb változók vizsgájára is. Az egyéb változók közül az egyik leginkább ható tényező a talajban tározott viz mennyisége. Ez érthető is, ha tudomásul vesszük,a vizáteresztés a talajban tározott viz mennyiségétől függ. Minél telitetteb a talaj, tehát ismétlődő csapadékok esetén, az egymást követő csapadékok között eltelt idő, a két, vagy több egymást követő csapadék intenzitása ós időtartama a várható lefolyási értéket lényegesen módositja. 1. táblázat. 259