A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)

Veszélyesség vonatkozásában csak az utóbbi kettő jön számitásba, mivel a mederalakulás tipusos rétegződéssel jár. Akár oldalazással, akár mélységváltozással, vagy kanyarvándorlással, fejlődéssel változik a meder, meghatározott mélységek szerint ülepednek le a durvább és finomabb üledékek, melyek alulról fölfelé finomodnak. A mederváltás és medervándorlás esetén azonban holtágak, morotvák keletkeznek, melyekben caak iszap halmozódik fel. E vonalak mentén a rétegződés eltér az általánostól. A holtmedrek partjai mentén a vastagon felhalmozott iszap, mely elázásra hajlamos, közvetlenül érintkezik a jó vizvezető, durvább üledékkel. Ha erre az iszapra épitették a töltést, ezek a pontok veszélyessé válnak árvizek esetén, mert a vizvezetőréteg telitődik vizzel, az iszapot eláztatja, s a viznyomásra ez a töltés-szakasz már nem tud megfelelő ellenállást gyakorolni. A veszély fokozódik olyan esetekben, amikor a töltésnek a holtmederhez való térbeli helyzete elősegiti a töltések alatti iszap intenzivebb elázását. A legdöntőbb kérdésre, a veszélyes szakaszok feltárásának lehetőségeire válaszolva pedig azt mondhatjuk, hogy a mederváltozások fő tipusai folyóink meghatározott szakaszaira jellemzők. E szakaszokat a hajdani térképezések adatainak elemzésével ki lehet mutatni. 2. A rejtett folyómedrek felderítéséhez felhasználható alapanyagok és műszerek 2.1. Légifén^kéjoek A rejtett folyómedrek nyomvonalának felderitésére a légifényképek a legalkalmasabbak. A VITUKI Vizrajzi Intézete /illetve jogelődje/ az utolsó 12 évben vizrajzi felmérést végzett hazánk szinte valamennyi folyóján és a vizrajzi térképek korszerű szerkesztésének biztositására e folyók mentén légifényképezést végeztetett. így a fényképek a töltéskeresztezések vizsgálatához túlnyomó részben rendelkezésünkre állanak. Az állami földmérés és a honvéd térképészet szervei ugyancsak: légifényképezés alapján végzik munkájukat, de a részükre készitett képek egyrészt nehezen hozzáférhetők, másrészt sokkal kevésbbé alkalmasak a folyók környezetének vizsgálatára. Vizrajzi célra ugyanis a légifényképeket a folyók vonalára tervezett sorokban készitik, mégpedig 60-80 %-os átfedéssel, igy azok eredeti sorszámuk szerint sorravéve, folyamatos képet és térhatású vizsgálati lehetőséget biztosítanak a folyómenti területsávról. Az állami földmérés céljára ezzel szemben a sorokat nagyobb munkaterület lefedésére többnyire K-Ny-i irányú, egymással párhuzamos vonalakban tervezik. Ezekből a folyó mentét ábrázoló képek kigyűjtése igen nehézkes. Az is lényeges hátrány, hogy a soronbelüli átfedés vagy nem éri el a térhatású szemléléshez szükséges 60 %-ot, vagy eléri, de a sorok iránya nem lévén párhuzamos a folyóval, kétszer-háromszor több térmodell előállítására van szükség. A régi folyómedrek felderítését tehát lehetőleg a vizrajzi felméréshez készitett légifényképek alapján végezzük. A filmanyagból általában többféle tartalmú és méretarányú pozitiv kép készül. Minden esetben rendelkezésre állnak az úgynevezett kontakt másolato

k, melyek tartalma és mérete a "filmkockáéval" azonos. 18