A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)
szint, ahol ninoa mesterséges védrendszer/ meghaladó védelmi kapaoitás megépítése helyett érdemes-e eltűrni az e szintet meghaladó, osupán bizonyos valószínűséggel fellépő árhullámok kárhatásait, illetőleg az ideiglenes védekezési munkák költségkihatásait. A túlzott biztonságra történő kiépítés a népgazdaság erőforrásainak felesleges elvonását, az azokkal való pazarlást jelenti. Az elégtelen biztonságra való kiépítés esetén pedig feleslegesen kookáztatjuk értékeinket, termelésünk folytonosságát - végsősoron ez esetben is pazarlunk. Lehetséges és szükséges tehát azon feladat kitűzése, melyben a kérdés az, hogy az egyes öblözetek védettségi szintje miképp alakuljon a kiépítés költségeinek és a védett Javak, a folyamatos termelés értékének függvényében, azon feltétel mellett, hogy sem az egyik sem a másik "tipusu" pazarlás hibájába nem estink. Leszögezhetjük! A kiépítés /védettség/ mértékét a rendelkezésre álló anyagi erőforrások, műszaki lehetőségek figyelembevételével, a felmerülő költségek és az elhárított károk összevetésével, gazdaságossági mutatók alapján kell meghatározni. 2. Az eddigi kísérletekrő l * A kiépítés mértékének a fenti elven történő meghatározására számos materaatikaimüszakl-közgazdasági modellkísérlet készült. Ezek a modellek önmagukban, logikai rendszerűket, konstrukciójukat tekintve általában pontosak, Jól felépítettek voltak. Hogy a gyakorlati alkalmazások során mégis csődöt mondtak, illetőleg eredményeiket a döntéshozatalnál nem vették figyelembe, az annak tudható be, hogy feltételi relációikban, illetve célfüggvényeikben nem a tényleges valóságot, az abban érvényesülő törvényszerűségeket, jelenségeket Írták le. Általában olyan alapvető hidrológiai-műszaki-gazdasági folyamatokat feltételeztek,melyek a valóságban nem jöhetnek létre, vagy létezhetnek ugyan, de a vizsgált problémakörben szerepűk nem számottevő. Ezen tul, olyan fogalomrendszert használtak, mely fogalomrendszer nem "fedte le" az árvédelem problémakörébe tartozó lényegesebb folyamatok jellemzőit. Konkrétan: a./ Egy folyó, folyószakasz védvonalrendszere optimális kiépítettség! szintjének meghatározásához minden modell legfontosabb alapinformációként a vízfolyás mentén keletkező várható kárösszeget használta fel. Ezt az összeget ezek a modellek, mint az öblözeti várható károk egyszeri összegé t tekintették. Ez a megoldás azonban erősen torzító, hiszen például, ha egy olyan árhullámot tekintünk, melynek nagysága minden öblözet vízmércéjén a kritikus védőképességi értéket meghaladja, akkor ez az árhullám az eddigi számolás szerint a vízfolyás minden öblözetáben teljes elöntést és igy maximális kárt eredményez. Ez viszont hidrológiailag nehezen elképzelhető /nlnos akkora vízhozama egyetlen reálisan * A továbblépés lehetőségeit kiemelve a modellkísérleteknek osak a hiányosságaival, azok kiküszöbölésének lehetőségeivel foglalkozunk. 143 %
