A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)

BUDAPEST ARYIZVi;DELi.IiÍTI2C KÜLüliL GES HELYZETE, FEJLESZTÉSI ELKj.'ÍPZELÉSEK Lábossá Péter Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat A főváros területén a Dunán levonuló árvizek jelentenek árvízveszélyt, melynek kártételei ellen összesen 91,8 km hosszúságú elsőrendű árvízvédelmi fővonal nyújt védelmet. Az 1981-től a századfordulóig indok \t és javasolt fejlesztéseket uj távlati fejlesztési terv veszi számba. A védmüvek jelenlegi helyzetét, a fejlesztés koncepcióját és a javasolt fejlesztéseket foglalja össze jelen tanulmány. 1. Történeti áttekintés i A Dunán levonuló árvizek kártételeinek elhárítására már az elmúlt században nagyarányú árvízvédelmi munkálatok indultak Budapesten, A védvonalak zömében kétszintes partvédőnüvek - rakpartokkal megszakított partalak - lettek kialakítva, melyek rendszere a század végére kialakult. A rakpartok mögötti területeket még a beépítésük előtt feltöltötték, igy az 195o előtti közigazgatási határokhoz tartozó 515 km hosszú védvonalakból mindössze 7,o km volt gát jellegű. Nagy-Budapest kialakulásakor a védvonalak hossza közel 9o km?-re növekedett, A csatolt területek általában kisvárosi jellegű, mélyfekvésü területek voltak, melyeket földgát jellegű, nem kellő szintig és szelvényben kiépített védvonalak védtek. Az 195o - 197o közötti időszakban általában ideiglenes védmüvek és helyi jellegű területfeltöltések készültek. Az 197o-ben készített fejlesztési terv már a teljes fővárosi védvonal mentén vette számba az árvízvédelmi feladatokat. Távlata 1985-ig s:;ólt, alapkoncepciója volt, hogy a védett javak arányainak figyelembevételével kell növelni a védképességet. Tekintettel arra, hogy az árvízvédelmi feladatokkal szoros összefüggésben lévő lakásépítési- ós közlekedésfejlesztési célkitűzések részben módosultak, 190o-ban ujabb távlati fejlesztési terv kidolgozása vált szükségessé, mely 1981-től a századfordulóig vette számba az árvízvédelem feladatait. 129