A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Hidrogeológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

LIEBE PÁL–DR. LORBERER ÁRPÁD: A baranyai termális karsztrendszerek hidrogeológiai és termodinamikai jellemzői

meretes. Török eredetűnek tartják a siklósi vár belső udvarán épült, mintegy 3 m átmérőjű, 38 m mély karsztkutat. A harkányi Ca-hidrogénkarbonátos-kénhidrogénes gyógyvizet 1823-ban/a mai fürdő helyén lévő/lápos terület lecsapolása közben fedezték fel. Jó hire hamarosan elterjedt, a hevenyészve kiépített fürdőt egyre többen látogatták. ZSIGMONDY Vilmo

s /1821-1888/ fúr

ása, az 1866. év

i, 37,83 m-es u.n. "Alsóku

t" /B.3/ Magyarország legelső hévizkutja, amely 1964-ig folyamatosan működött. A fúrás célja a talajvíznek a termális karsztvízhez való hozzákeveredését kizáró "forrásfoglalás" kialakítása volt. A gyors fejlődésnek indult fürdő megnövekedett vízigényét a terepszinten 1890 l/perc 62 °C hőmérsékletű vizet adó I.sz. "Alsókut" már nem tudta biztosítani, ezért 1887-ben ZSIGMONDY Béla lefúrta a II.sz. 48,0 m talpmélységű, u.n. "Felsőkutat", /B.15./ amelynek kezdeti vízhozama a terepszint felett 1,0 m-rel 420 l/perc volt, s 1962-ig működött. A mult század végétől a II. világháborúig a villányi mezozoikum hévizeinek feltárásában, hasznosításában alig történt változás, eltekintve a kistapolcai Meleg-forrás 1929. évi hozamnövelésétől /VADÁSZ E. 1949/. 1942-43-ban a beremendi kőbányában egy hévizes barlangüreget karsztaknává képeztek ki. A mészüzem vizellátása mellett a 2 3-25 °C hőmérsékletű kénes vizet fürdőmedencében is felhasználták. 1944-ben Siklóson készült a területrész első vízellátási célú furt karsztkutja. Harkányfürdő III.sz., /50 m-es/ termálkutja 1960-ban létesült; a 63 m-es, IV.sz. /B.36./ pedig 1962-ben, a "ífelsőkut" kikapcsolásával egyidejűleg. Ekkor fejezték be Siklóson a Jókai-ligeti "termálfurást" /B.12./ is,-a 105 m-es kútból azonban csak 26 °C hőmérsékletű, igen kis töménységű karsztvizet kaptak, amelyben kénvegyületek csak nyomokban voltak kimutathatók, ezért vízellátására hasznosították. i 1966-ban a VITUKI munkatársai komplex geofizikai és vízföldtani vizsgálatokat végeztek a harkányi alaphegységrög környezetében /GÁLFI J.-KORIM K. 1967/. A vizsgálatok tisztázták a harkányi rög K-i és É-i határát, a termális karsztvíznek a rétegvizekkel és a talajvizzel a fedett magasrög környezetében fennálló összefüggéseit. 1967-ben kimutatták a Gordisa-mattyi alaphegységrögöt, amelynek vízföldtani szerepét kutatófúrással tervezték tisztázni. Erre nem került sor,-a tervezett kutatófurás helyett a fürdő V.sz. /B.57./ 66,5 m-es hévizkutja, valamint a község D-i végében a K-58. jelű 198,0 m-es észlelőfurás valósult meg. 1968-ban létesült a terület legmélyebb kútja a drávaszabolcsi Lengyár részére 834,8 m-es talpmélységgel. Nem tekinthető kizárólag karsztkutnak, mivel a középsőtriász dolomitot miocén és felsőpannon homokkövekkel is összeszürőzték. A Komlói Vizmü néhány egyedi karsztkutján /Máriagyüd, Nagytótfalu, Kisharsány, Siklós-Göntér/ kivül az FTV 1968-1972. években telepitett kistapolcai vizmükutjai /K.2, K.5, K.6 és K.7/ csapolták meg a mezozóos alaphegységet, Siklóson pedig megindult a B.12. jelű Jókai-ligeti kut intenziv termeltetése. Az egyre növekvő hideg-karsztviz-kitermelés hatására a Büdöstapolca, majd a siklósi és a Mohács-Jenyei-völgyi források elapadtak, a kistapolcai Meleg-forrás túlfolyása pedig időszakossá vált. A Villányi-hegység É-i előterében 1970-ben létesült az ujpetrei /KOCH L.-MEZÖ P.1973/, a tároló K-i peremén pedig 19 72-ben a nagybaracskai hévizkut. A Mohács-Jenyei-völgyi vizmükutak /1969-1972/ és a szederkényi vizmü /1980/ üzembehelyezése tovább növelték a tárolóból kitermelt karsztvizhozamot. 1980-ban Harkányban elkészült a VI.sz.,50 m-es 76