A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Hidrológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

SZABÓ GYULA: A vízgazdálkodás és a kutatás kapcsolata a Velencei-tó kísérleti vízgyűjtőjén

s / \ > \ .—' L. I Csákvár V. A vízgyűjtő legelterjedtebb talajtípusa a kedvező vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező esernozjom. Ennek különböző változatai alkotják a mezőgazdasági művelés alatt álló területek talajának döntő többségét. Előfordul még a réti talaj /medencék és völgyek/, a barna erdőtalaj /Velencei-hegység/, a rendzina /Vértes-hegység/ és a váztalaj /hegységek/, /l/ A Velencei—tó vízgyűjtője növénytakaróját mintegy fele részben szántóföldi növútiyok /többségében kukorica és kalászosok/ alkotják. A terület közel egynegyedét nrdő boritja, de előfordulása szinte csak a hegységekre korlátozódik. Rét— Ingo Lő a vízgyűjtő 15 %-áxi található, 5—5 %-ra. tehető a szőlő és gyümölcsös, 11lntvo a szabad vízfelület és nádas kiterjedése, de ugyanilyen területarányban fordul elő földes kopár is. /l/ A meteorológiai jellemzők szerint a vízgyűjtő az ország napfényben gazdag tájai közé tartozik /a napfényes órák száma 2000 óra/év felett van/. A Dunántul többi részéhez hasonlóan itt is az északnyugati az uralkodó szélirány. A Velencei-tó térségében az évi középhőmérséklet lO-ll °C között van, a tó vizének hőmérséklete a junius-augusztus időszakban általában 20 °C fölé emelkedik. A sokévi csapadékátlag a tókörnyéki 600 mm-től a Vértes lejtőire jellemző 700 mm-ig változik. A vízgyűjtő tehát az ország viszonylag szárazabb vidékén helyezkedik el/l,'+,11/ 247