A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Hidrológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

DR. MOLNÁR LÁSZLÓ: Jogi és jogon kívüli eszközök alkalmazása a Balaton déli vízgyűjtőjének vízminőség-védelmére

tésére. Felhasználásra kerültek a javaslatoknál a Balaton vizgyüjtőjén ' üzemelő halastavaknál lecsapoláskor végzett laboratóriumi mérések adatai is. A vizsgálati eredményekből megállapítható volt, hogy a halastavak vizének KOI

sC

r~koncentrációja általában meghaladta a 28/1978. /V.28./ MT. sz. határozatban előirt határértékeket. A tógazdaságok lecsapolásakor mintegy 7,0 x 10 m

3 szennyezett minőségű viz kerül a Balatonba. A leeresztett viz magas szervesanyag és P-tartalma meghaladja a környező felszini vizek terheléseit. Egyes tavaknál, igy a balatonföldvári, balatonszárszói, boglárlellei és mesztegnyői halastavak lecsapolt vizeinek P-koncentrációja 0,9-1,5 mg/l között váltakozott. A vizgyüjtőn ajánlott 0,7 mg/l legfelső P-koncentrációval szemben. A vi^jálatok feltárták, hogy a halastavak műszaki állapotából és az alkalmazott technológiákból adódóan a lecsapolt vizek jelentősen veszélyeztetik a Balatont. Az elöregedett tavak fenéküledékben felhalmozódott szerves és szervetlen anyagok kedvezőtlen hatást gyakorolnak a vízminőségre. Mindez és az alkalmazott lehalászási technológia azt eredményezi, hogy különösen az alsó 0-40 cm vizréteg vízminősége a Balatonra káros. A termelőképesség fokozására az üzemeltetők szerves trágyát ós műtrágyát /karbamid, szuperfoszfát/ és esetenként egyéb defektes takarmányféleséget is használnak. Az adagolásokat nem kémiai és biológiai mérések alapján határozzák meg, hanem tapasztalati uton. Ez a módszer esetenként túladagoláshoz vezetett. 2.1.1. Vízminőségi intézkedési javaslatok. Az intenzív halastavi halhustermelés autróf vízviszonyok mellett történik. Ezért a halastavakban tenyészidőben és a tenyészidő végén lévő viz a Balatonra nézve potenciális szennyezőforrás, figyelemmel a leggyakoribb szeptember 15. - november 15. közötti lehalászásokra. - A vízszennyező hatás csökkenthető azzal, hogy a lehalászott vizet utókezelő tóegységbe vezetik, amelyben csak külterjes halászat folytatása javasolt. Az 'utókezelő tavat a termelőtavak közül kell kiválasztani. Utókezelő tó szerepét a vizügyi vizvédelmi céllal létesített és létesítendő tározók is elláthatják. - A halastavak tápanyag terhelésének időben történő csökkentésével, a vízminőségi szempontból legkedvezőbb időszakban történő lecsapolássa1, a halszerkezet és népesség megválasztásával 70-80 %-os hatásfokú növényi tápanyag visszatartás érhető el. Biztositható, hogy a lecsapolt viz P-koncentrációja 0,5 - 0,7 mg/l határérték alatt maradjon. 189