A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Hidrológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

DR. HOMONNAY ANDRÁS: A szabályozás hatékonyságának elemzése statisztikai módszerekkel

voltak az első időszakban mérteknél. A javulások nagymértékű visszaesése a vizminőségvédelmi magatartás rosszabbodás inak kétségtelen jele. 3 A kibocsátott szennyvizek szennyezettségi mórtókét fejezi ki az 1 m-re vonatkoztatott birság /lásd 1. táblázat/. Az 1969-72 évi időszakban az országos ösczesitést tekintve 30 fillér/m^ volt. 1972-ben hirtelen, kb. 30 %-os ugrás következett be, majd fokozatos csökkenéssel a kezdeti évekhez kópest 20 %-osan emelkedett szinten állandósult. Az ugrás oka a rendeletben előirt progresszív faktor tömeges belépése volt. Ez azt jelentette, hogy az 1969-70-ben megkezdett tisztitó létesítmények az elvárt 3 éven belül nem léptek működésbe. A csökkenő hatás csak további 2 év múlva jelentkezett. A birságolt szennyviz mennyiség bázis viszonyszámait 03 a fajlagos birság számokat összevetve láthatjuk, hogy egyértelmű növekedésre ill. csökkenésre utaló kapcsolatokat az egész vizsgált időszakra vonatkozólag nem lehet kimutatni. Viszont az utolsó 3-4 évben megállapítható, hogy 2 VÍZIG kivételével csökkent a fajlagos birság értéke, de egy eset kivételével mindenütt megnövekedett a birságolt szennyvízmennyiség. Ez a tendencia a szabályozó rendelkezések érvényesülésének csökkenését mutatja. A szcnnyvizkibocsátóknak arra a magatartására enged következtetni, hogy a rendelkezésben előirt szennyezettségi koncentráció limiteket ugy igyekeznek elérni, hogy a szennyvizeket egyszerűen felhigitják több viz kivételezésével. Ennek a magatartásnak az az eredmények, hogy a vizfolyások abszolút terhelése nem csökken. A birságban a progresszivitást mindössze 2 ugrás /a 3-szoros és az ^-szörös faktor/ teszi lehetővé. Ezentúl gyakorlatilag változatlan. A szennyviztisztitás helyett a bírsággal megvásárolt szennyezés szemléletét segit elterjeszteni a bir— ságnak a termelesi anyagköltségekhez mért kis súlya. Pl. 1977-ben a termelői felhasználás országosan /anyag és félkésztermék/ 8^0 milliárd Ft-ot tett ki, a szennyvizbirság j>55 millió Ft-ot, azaz a termelői költségek 0,4 ezrelékét. Természetesen a bírság gazdasági súlya a nagy anyag felhasználással dolgozó, valamint a viszonylagosan nagy nyereséget produkáló üzemek esetén sokkal kisebb, mint az egyensúlyi határon lévő üzemok esetében. A hatályos birságrendelet ilyen értelmű differenciálást nem tesz lehetővé. A fajlagos birság szóródási viszonyai a vizsgált időszak első és második részében eléggé megváltoztak. A második időszakban a fajlagos birság csaknem 2—szerese az elsőnek; 160 egységgel /50 %-kal/ nőtt a range és mintegy 50 %-os mértékben széthúzódott a quartilis eltérés, és a decilis eltérés tartománya is. Pl. a decilis eltérés, azaz az osz— szes esetek 80 %-áfc jelentő sáv szélessége a szémtani^tlaghoz tartozó ± 60,5 fiH/m^ mig az időszak ma3ik felében + 1^7,5 lill/m^. A fajlagos birság tételek szóródáBÍ viszonyainak értékelésében a volumen különbségeket nem vettük figyelembe, igy azoic egyenlő sulyuak.A fa-jlag-os birsi«- szóródása kapcsán, számolt átlagokat összehasonlítva a 3. táblázat ország-átlagos sorából kapott átlagokkal, az időszak első és második fele között a súlyozott átlag 20 %-os emelkedéssel. Ez azt jelenti, hogy a kisebb volumenű szennyezések fajlagos birságának növekedése lényegesen meghaladta a nagy volumenüekét. A birság rendelettel szabályozni kivánt szennyvízkibocsátás időbeli változását legmegbízhatóbban a trend-egyenletek fejezik ki. A szétválasztott időszakokra külön-külön meghatározott trendek, a szabályozás eredményének objektiv mutatói 124