A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Hidrológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

HOCK BÉLA: Vízminőségváltozási tendenciák vizsgálata határvízfolyásainkon

- vizminőségtartóssági görbe egy meghatározott % tartóssághoz tartozó ordinátája segítségével. Fenti közismert módszerek részletes ismertetését nem tartjuk e helyt szükségesnek. Az alkalmazandó módszer kiválasztása előtt azonban néhány megjegyzést teszünk. Elsősorban hangsúlyozni szeretnénk, hogy elvileg egyik módszer sem élvez abszolút elsőbbséget a többivel szemben, mind három tartalmaz önkényes elemeket: az első módszernél a mértékadó vizhozam kiválasztása történik önkényesen, a második módszernél az átlagolásba bevont évenkénti legkedvezőtlenebb mérések számának meghatározása, mig harmadik ecetben a tartássági % kiválasztása önkényes. Az irodalomban számtalan helyen leirt /4, b, &/ vizhozam és vizminőség közötti öszszefüggések egyes célfeladatok megoldásánál használhatók, sok komponens alapján történő értékelésnél azonban nem, mivel jónéhány komponens és a vizhozam közötti ilyen irányú kapcsolat nem létezik, ill. igen laza. Jelen feladat megoldásánál nem lenne értelme két-három komponens esetében /ahol létezik ilyen kapcsolat/ ezzel a módszerrel, mig a többi komponens esetén más módszer segitségével végezni az értékelést. A régebbi KGST módszer /7/

t amely az évenkénti néhány legkedvezőtlenebb érték számtani átlagát tekinti mértékadó értéknek, több mint egy évtizeden keresztül szerepelt a hazai gyakorlatban /8/. A vizminőség tartóssági görbe előállítására és a mértékadó vizminőségi értéknek segitségével történő megállapítására első izben 1964-ben tettünk javaslatot /9/» majd ezt részleteiben 1969-ben fejlesztettük tovább /10/. A Vizminőségi Évkönyv több kötete is tartalmaz már 10, 20, ill. 80 %-os tartósságu értéket. így a KGST legújabb ajánlásaiban szereplő módszer /ll/ bevezetését már számottevő hazai tapasztalatok előzik meg. Nyitott kérdés, amit el kell döntenünk, hogy hány %-os tartóssághoz tartozó ordinártát tekintsük mértékadó értéknek. Az eddigi hazai tapasztalatok alapján jelen feladat megoldásánál a 10 os tartóssági érték meghatározását tartottuk célravezetőnek. Oldott oxigén esetében /miután ott a legkedvezőtlenebb érték a legkisebb/ értelemszerűen a 90 %-os tartóssági értékeket határoztuk meg. Kérdés továbbá, hogy milyen időtartamra vonatkozzék ez a 10 %-os tartósságu érték. Gondoljuk meg, hogy mire kivánjuk használni ezeket a mértékadó értékeket, ötévenként visszatérő feladat egy tervperiódus vízminőségének állapotrögzítése és a soronkö— vetkező öt év vizminőségi célállapotának meghatározása. Ezért jelen feladat megoldásánál az 1974-1978 évi ötéves adatsor 10 %-os tartósságu értéket tekintettük mértékadónak, ezt számítottuk ki és ezeket közöljük a későbbiekben ismertetendő ábrákon. A mértékadó értékeken túlmenően szükségesnek tartottuk az átlagos vizminőségi viszonyo

k jellemzését is. Erre a célra az 197^-1978 évi ötéves adatsor számtani átlagát tekintettük mértékadónak. 113