A Magyar Hidrológiai Társaság I. Országos Vándorgyűlése I. A. kötet, Vízellátás (Keszthely, 1979. május 17-18.)

I. Kommunális és ipari vízellátás, csatornázás - A. Vízellátás - Márkus István – Tímár Mátyás: Duna menti parti szűrésű kutak vízminőség romlása és okainak vizsgálata

szerütlenül többlet felhasználás esetén ezek az anyagok az ivóvízkincsünkre igen súlyos veszélyforrást jelentenek, 3./ A városi és községi településekről, az ipari üzemektől származó tisztitott és tisztítatlan szennyvizek adják a legkülönbözőbb vízszennyeződések forrásait. 4./ Az élővizek veszélyeztetése a legkülönbözőbb vegyi anyagok, kiváltképpen az ásványi-olaj termékek szállítása és tárolása okozhatja. Annak érdekében, hogy ezeket a veszélyforrásokat távol lehessen tartani az ivóvízkészlettől, ezért a víznyerő bázisokat meg kell védeni a szennyeződésektől vagyis a vizekre veszélyes tevékenységeket, hasznosításokat és egyéb behatásokat szabályozni kell vagy szükség esetén teljes mértékben be kell tiltani. Az ivóvizet szolgáltató kutaktól való távolság függvényében ezeket a korlátozásokat fokozatosan lehet csökkenteni, igy célszerű a teljes védőterületek három védőövezetre felosztani a véleményünk szerint. Az I. védőövezet, amely a 11/1961 sz. EüM-OVF rendelet előírása szerint 50 méter sugarú körterületén biztosítja közvetlen a víznyerő helyet minden szennyeződéstől és egyéb károsodásoktól. A kapcsolódó külső védőterület, - a II. védőövezet a rendeletben előirt 200 m-es védőtávolság, arnely a talajvíz mikrobiológiai szennyeződések elleni védelmet szolgálja. Az elméletileg az I és II védőövezeteken belüli védelemnek - 50 napos talajvíz tartózkodási időnek kellene lennie - kielégítőnek kell hogy legyen. - 4 I.A.10.