Hidrológiai tájékoztató, 2016
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A marokkói Kék-forrás (Source Bleue) vízföldtani és hidro-geokémiai vizsgálata
lázat tartalmazza. Sajnálatos, hogy ezen belül a halogén mikroelemek (F, Br, I) vizsgálatára nem került sor, ezért a mikroelem összetétel nem tekinthető teljesnek mivel a víz konyhasós jellegéből adódóan a halogén elemek feldúsulása is feltételezhető. A vizsgált nyomelemek mennyiségi eloszlásuk alapján az alábbi kategóriákba sorolhatók: 1000 jug/l > a Strontium 3404 jo.g/1 101 fjg/l > a bór 122 pg/1 11-100 pg/l között van a lítium (26,9 pg/1), a bárium (32,8 pg/1) 1-10 pg/l közé esik az alumínium, vanádium, a klór, cink, rubidium, az urán, a szelén és a réz 4. ábra. A forrás makroelemei grafikusan és egyenérték %-os megoszlása kördiagramban ábrázolva A többi 17 elemet 1 jug/l alatti mennyiségben mutatták ki a vizsgálatok. Ebből megállapítható, hogy a meghatározott elemek túlnyomó többségének mennyisége nem éri el az 1 pg/l-t. Feltűnő még az is, hogy a vezető nyomelemekben is csak három elem sorolható (lítium, bárium, bór), amelyek feldúsulása is alacsonynak értékelhető. A vízben egyedül domináns nyomelem kiugró értékével a strontium, amely önmagában véve is tekintélyes feldúsulás. Ha az 1 pg/1 feletti 12 nyomelem mennyiségeket összeadjuk, de kiemeljük a stronciumot a kapott eredmény 198,6 pg/l és ez alacsony összértéknek tekinthető. így a stroncium egyedül több mind 17 szeresen haladja meg a 11 elem összmennyiségét. Ebből rendszer dinamikailag levonható az a következtetés, hogy az áramlási pályák menti strontium gazdagodásnak a feltételei igen kedvezőek és miután sós és karsztvizekre rendszerint jellemző a stroncium jelentős meny- nyisége és dominanciája, ez hangsúlyozza a víz sós és karsztos jellegét, amelyhez valószínűleg még hmm és fluor is járulhat, miután alapként konyhasós víztípusról van szó. A halogén nyomelemek hiányában a Kék-forrás vize előzetesen csak stronciumos nyomelem provinciába sorolható. 5. ábra. A forrás vezető nyomelemei grafikusan és százalékos megoszlásuk kördiagramban szemléltetve Összefoglalóan megállapítható, hogy a nagy vízhozamú (több mVmin) Kék-forrás, amely szemiarid éghajlati környezetben felső-kréta mészkőből fakad a kapcsolódó rendszerének megújuló vízkészletét, olyan tápterületről kapja, amely a vízhozam kialakulásához elégséges csapadékkal rendelkezik. A hidro-geokémiai adottságokból arra lehet következtetni, hogy a rendszernek áramlási pályái mentén mozgó víz, olyan evaporitos kőzetekkel lép kapcsolatba a karsztos kőzeteken túlmenően, ahol a konyhasós alapú víz kialakulásának feltételeit biztosítják. De azt is igazolják, hogy a kationoknál a földfémek meghaladják az alkáliakat 57,4-42,5 egyenérték %-os arányt figyelembe véve. Az anionoknál pedig a hidrogén-karbonát és a szulfát összértéke meghaladja a kloridét az 54,8-43,8 egyenérték %-os kapcsolatot mutatva. Ezek az értékek azt jelzik, hogy a vízben a földfémek egy része a hidrogén-karbonát mellett még a szulfáthoz is kapcsolódnak. Ebből levonható az a következtetés, hogy a rendszer tápterületén határozottan érvényesül a karsztos kőzet beoldódás, de emellett a gipszes-magnézium-szulfátos ásványosodás is kimutatható. Így a Kék-forrás tulajdonképpen poligenetikus ásványvíz. A nyomelemek esetében pedig a stroncium magas értéke azt igazolja, hogy a karszt- és a sósvizekben egyaránt feldúsul. így ez az összeesés okozza földfém 74
