Hidrológiai tájékoztató, 2016
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Szlabóczky Pál: A felújított Diósgyőri Vár környezetének történeti hidrológiai értékei
menye, a Főreáliskola tanári állását. Öt gyermeke közül, rajta kívül a képen három (Aladár, Mária és Miklós) a fenti iskolában kaptak alapot a természettudományok elsajátításához, de az már nem véletlen, hogy mindhárman a geológiához kapcsolódó, egyetemi tanári képesítést szereztek. Mária férje, Dudich Endre zoológus, ugyancsak egyetemi tanári beosztással. Nevezettek tanári, tudományos munkája jól ismert, érdeklődés esetén mélysége bővíthető, e helyütt a centenárium okán, főleg társasági tevékenységüket méltatjuk. Bizonyára Aladár, a család legidősebb gyermeke alapozta meg a három testvér geológiához fűződő szakmai érdeklődését, de valamilyen mértékben a társasági tevékenységét is. Szerencsésnek mondható, hogy kezdő tanársegédként Schafarzik Ferenc tanszékére került (lányát feleségül vette) és folytathatta, tovább fejleszthette a tudós professzor tudományos tevékenységét. Eredményeit igazolja akadémiai tagsága, a Kossuth díja, de a széleskörű testületi tevékenysége is. Az 1848-ban alakult Magyarhoni Földtani Társulat (továbbiakban MFT), amelynek sorra alakultak szakági szakosztályai is, már 1932-ben elnökének választotta, amit nyolc évig tölthetett be. Majd a Hidrológiai Szakosztály (a továbbiakban FISz) 7. ciklusában 1941-től, 3 évig vállalta az elnöki tisztséget. Egyetemi tanárként a kor emancipációs küzdelmét is meg kellett vívnia Máriának, a család mineralógus szakos magántanárának. Ezt a rangot 1925-ben, a MTA javaslatára, mint első női természettudós nyerhette el. Széleskörű testületi tevékenységéből kiemelkedik, hogy hat cikluson keresztül vállalta a választmányi tagságot a MFT-ban. Férje, Kossuth díjas akadémikus legfontosabb kutatási területe a barlangkutatás, de tevékenysége több szakágra is kiterjed, a hidrológusok is Neki köszönhetik a MTA Dunakutató Állomásának megszervezését, amit 1958-tól 1970-ig vezethetett. A családi nevét 1943-ban megváltoztató Vendel Miklós, családjuk legfiatalabb, már Sopronban született, bátyját és nővérét követte a geológiai tudományok elsajátításában, magas szintű művelésében. Akadémikusi, tudományos elismerése mellett a Kossuth díjat azért is kaphatta, mert magánéletében, testületi munkájában is példát mutatott. Budapesti, kezdő tanársegédként már 27 évesen a MFT első titkára lett és bizonyára nagy szerepet játszott abban is, hogy 1917-ben a Társulat keretében megalakult a Hidrológiai Szakosztály (a továbbiakban HSz). Talán akkor még nem sejtették, hogy ezzel lerakták az önállóságra törekvő Magyar Hidrológiai Társaság ( a továbbiakban MF1T) alapjait. Vendel Miklós 1923-ban, egyetemi tanári kinevezéssel elnyerte (a sok átszervezésen és elnevezésen átesett) Soproni Egyetem, Ásvány- és teleptani tanszékének vezetését. Következménye az lett, hogy a kutatási és tudományos munkái mellett, testületi tevékenységének központja is Sopron lett. A MHT önállósulás után, többekkel egyetértve, arra törekedett, hogy a városban egy erős, önálló területi szervezet jöjjön létre. Ennek egyik, lehetséges tudományos alátámasztására a Fertő-tó széleskörű kutatása megvalósítását látta. Pichler János segítségével megalakították a Fertő-tó Tudományos Bizottság - Soproni csoportját: Tagjai és szakterületük: Boda János - balneológia ~ Bognár Dezső - nádgazdálkodás ~ Boronkai Pál - tájrendezés, idegenforgalom ~ Csapodi István - botanika - Győrfi János - zoológia - Helbényi László - műszaki hidrológia ~ Kovács Lajos (ügyvezető) - geológia ~ Macher Frigyes - kémia ~ Mika Ferenc - halbiológia, halgazdálkodás ~ Nagy Károly - halászat ~ Nemky Ernő - botanika ~ Nyuli József - műszaki hidrológia - Porpáczy Aladár - gazdasági növénytan ~ Putz József - műszaki hidrológia ~ Staar László - nádgazdálkodás, ~ Varga Lajos - hidrobiológia — Vendel Miklós - geológia — Garád Róbert - vízisport Fent nevezettek soproni tagjaiból és csatlakozó helyi, vízgazdálkodási mérnökökből, alakult meg 1961. május 18-án, a helyi csoport, a későbbi STSz. Vendel professzor úr a kezdeti ciklusokban ekkor nem vállalt tisztséget, de a Bányászati Kutatóintézet nyugdíjas fomunkatársaként már 1970-től haláláig igen. A sorok írója ekkor került vissza Sopronba, a STSz elnökeként, régi tanítványaként barátilag fogadta, majd vezetőségi tagként Vele együtt dolgozhatott. Hallgatójaként a tudással párosult tudós szerénységét, ekkor városa szeretetét, elkötelezett soproni lokálpatriotizmusát tapasztalhatta. Ugyan a STSz későbbi vezetői, vezetősége továbbra is szoros kapcsolatot tartott a MHT vezetésével, annak hatékonysága csak a ’90-es években, Havas András országos titkár, majd helyi elnöki időszakában vetélkedett a Vendel-korszakéval. Sajnálatos elhalálozása után egykori titkárainak, Varga Ákos mai elnöknek és Bőd is Gábor titkárának van esélye folytatni, hasonló szintre emelni. A felújított Diósgyőri Vár környezetének történeti hidrológiai értékei SZLABÓCZKY PÁL Bevezetés A Szinva völgyből kiemelkedő mészkő rögön épült Diósgyőri Vár rusztikus tömegével és az erdős bükki háttérrel egyedülálló történelmi-turisztikai látványosság, amely a közeli években megvalósult építészeti rekonstrukcióval és további vízügyi vonatkozású tervekkel, méltó helyre kerül hazánk idegenforgalmi térképén. Nemcsak a vár, hanem környezetének feltárása és bemutatása is folyamatban van. Diósgyőr többarcú vízi vár volt, így várható a várárok vizes feltöltése, az egykori halastó valamint a „királynők fürdője” helyén a múlt században kiépült strand visszaállítása, összehozva az 1970-es években létesült barlangi szaunával és mindezek egykori csatorna, malomárok rendszerének rekonstrukciója. A helyzetet bonyolítja, hogy a belterületi műemléki környezetben két jelentős karsztvízbázis iize64
