Hidrológiai tájékoztató, 2016

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Zsadányi Éva: Dr. Vitális István kéziratos hidrogeológiai munkássága, avagy dr. Vitális István és a víz

3. Teknőszerű behorpadások.

A legelőnyösebb megfúrni egy ilyen teknőt, amely a környéken cca 250 m-ben lehet. Öt víztartó réteget is harántolhat, mindegyiket külön-külön kell megvizsgálni vízszolgáltatás szempontjából.

Tartaléknak messzebb eső teknőknek is megadja a helyét.

Javaslat a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt vízválasztói elektromos telepén tervbe vett üzembövitéssel kapcsolatos viztöbblet-szükséglet ellátására, Budapest, 1936. április 14. C.1V.47 ( Víz49/7)

Dr. Vitális Sándor társulati geológus-főmérnökkel bejárta a vízválasztói területet, ahol a vízszükséglet naponta 700 m3, kerekítve évi 300 000 m3.

Hat lehetőség kínálkozik:

1. Zagyvapatak vizét tározni,

2. Új víztározó Zagyvaróna és Salgótarján között, vízbefogadó képesség

500 000 m3,

3. A glaukonitos homokkőbe mélyített fúrás (kb. 500-600 m mély),

4. A régi Zagyva völgyében az ó-holocén korú kavicsos homokban, nagy átmérőjű kút létesítése,

5. Az inászói László lejtakna bányavize és

6. Az inászói bányamezőn lévő tektonikai árkot fúrással eltalálni.

„ Indokolt tehát dr. Vitális Sándor társulati geológusfőmérnöknek az a javaslata, hogy az inászói tektonikai árokban a régi Ferencz-akna. közelében mélyítsünk le egy vizkutató fúrást, mivel valószínű, hogy harántoljuk a fekükavicsot és akkor bőséges és szennyezetlen vizet tárunk fel”.

A 6. lehetőséget „legmelegebben” támogatja. Tanulmányában kitér a béléscsövezés fontosságára.

Felszálló víz okozta veszély a mátraalji lignitbányászatban, Budapest, 1940. augusztus 23. C. VII. 88. (T.10187)

A dokumentum első részében történeti áttekintést olvashatunk a területen folytatott lignitbányászatról. Már 1908-ban kezdték a pannóniai lignitet termelni a területen, de csak 8000 métermázsa volt a kitermelt lignit 1913-ban.

Később változtatva a kitermelés helyét 1920-ra 40 270 métermázsát termeltek. Több vállalat és magán- személy vállalkozott a lignit kitermelésére, de sok helyen ütköztek bele a felszálló víz problémájába és be kellett tömedékelni a bányát.

Jelen tanulmány ezzel a problémakörrel foglalkozik. A vizsgált területek: Hatvan, Atkár, Nagyréde, Versec, Visonta és Vámosgyörk. Irodalmi hivatkozásokkal (Papp Károly, Koch Antal, Halaváts Gyula, Schmidt E. Róbert, Böckh Flugó és saját könyve) támasztja alá, hogy mely az a tengerszint feletti magasság, amely fölött érdemes vízveszély-mentesen termelni a lignitet.

Még arra a témakörre is kitér, mely szerint a vízszint csökkenhet és ennek függvényében hány év alatt csökken annyira, hogy érdemes legyen a lignit kitermelése.

Ismerteti a terület negatív és pozitív artézi kútjait is.

A konklúzió a bányavágatot létesítendő vállalat felé, hogy a kiszemelt helyszínen vizsgálatokat kell végezni a

negatív kutak esetében is szivattyúzással a vízhozam megállapítására.

Javasolja, hogy a művelés alá vont lignittelep ezen a területen tszf.152 m magasságban legyen.

Dunántúl

Szakvélemény a Nyugatmagyarország-i Serfőzde és Malátagyár Rt vízszükségletének ellátásáról, Sopron, 1925. junius 22. T.3439

A terepbejárást tartott a gyár területén és annak közelében, áttanulmányozta az idevonatkozó szakirodalmat és a következő megállapodásra jutott:

Eddig három fúrás szolgálta ki a gyárat, de mindháromban drasztikusan lecsökkent a vízoszlop magassága, olyan mértékben, hogy a gyár üzemeltetésében bármikor fennakadást okozhat.

Kétféle vízbeszerzési lehetőség adódik:

a) talajvíz feltárása és

b) artézi kút létesítése.

A talajvizek esetében kiszámíthatatlan a lefürt kutak vízbősége és minősége.

Artézi kútja van a városnak, de a víz nem felszálló. Létezik még egy kút, amely 1870 m-ből napi 45 nr vizet szolgáltat. Ez a Lőwerek-i vizekkel analóg, mediterrán (miocén) homokos agyag és homok váltakozásából adja. Ez a réteg követhető egészen a gyár területéig, ahol 40 m-nél mélyebben várható a jó minőségű víz.

A gyakorlati kivitelezéshez további geológiai ismeretek beszerzése szükséges.

Szakvélemény a cukorgyár kisbágyoni bérleti gazdasági vízellátásról, Sopron, 1931 .junius 9. D. II. 17. (T.3331)

„A báró Harkányi-féle kisbágyoni földbirtok a Bágyoni hegy keleti és déli oldalán terül el. A birtoktest vizrajzilag és gazdaságilag két részre oszlik: 1 ./a a Kisbágyon községtől nyugatra fekvő birtok része, 2,/a Dengeleg községtől E-ra elterülő Csonka-pusztára.”

I. A kisbágyoni területen a nyári időszakban, főleg cséplés idején, komoly vízhiány lép fel.

A területen három ásott kút van.” ...ebben a három kútban junius hó 4-én 22 451 liter vizet leltem” - írja. A szükséges vízmennyiség személyekre (200 1/fő/nap) és jószágokra (40 1/db/nap) számolva 14 400 1/nap. A fent említett vízkészlet közel 60%-át jelenti csak, mert csép- léskor további napi 4800-5600 1 szükséges. A „vizmizéria” a gőzekeszántás idején is megismétlődik.

Javasolja a legolcsóbb megoldást. A Buják-patak menti réten ásni kell egy 3 m átmérőjű és 6 m mély kutat. így a 11 250 1/nap vízmennyiség segítséget jelent a szántás és aratás idején. Célszerű lenne további három kút ásása, helyét kijelölte. A víz magasabb területre való „felszállításához” benzines „mótor”-t célszerű használni. Ajánlatos még a tisztikért kútját és a forrást kitisztítani, melyek révén a vízmennyiség növelhető.

II. Csonka-puszta

Két kút van, ezekben összesen 18 766 1 víz volt június 4-én. Ez sem elegendő a két terület vízigényének fedezésére. Egy ásott kút enyhített a helyzeten, ami 8000 1/nap vízmennyiséget adott. A meglévő 200 jószág részére is elegendő.

A megoldás új kút ásása a legalacsonyabb térszinten. Alkalmas lenne a hely fürt kút számára is, de most a gazdaságosabb megoldást kell választani.

54