Hidrológiai tájékoztató, 2016
DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Nagy Sebestyén: Kommunális szennyvízkibocsátások befogadóra gyakorolt hatásának elemzése a Víz Keretirányelv szerinti célállapotok tükrében
Kommunális szennyvízkibocsátások befogadóra gyakorolt hatásának elemzése a Víz Keretirányelv szerinti célállapotok tükrében * NAGY SEBESTYÉN Dolgozatom témája a kommunális eredetű, települési szennyvíztisztítókból származó tisztított szennyvíz kibocsátások befogadó víztestre gyakorolt hatásának elemzése, figyelembe véve a Víz Keretirányelv szerinti vízminőségi célállapotokat. Bevezetés, célok A hazai vizek nem megfelelő vízminőségi állapotát sok esetben a szerves- és tápanyagterhelés okozza. Ez többek között a nagyszámú pontszerű szennyezőforrás jelenlétére vezethető vissza. A dolgozat célja a kommunális szennyvízbevezetésekből származó terhelések befogadó vízfolyásokra való hatásának elemzése, a tisztított szennyvízzel terhelt felszíni vizek állapotának és terhelhetőségének értékelése alapján. Anyag és módszerek Az elemzéshez Magyarország Vízgyűjtőgazdálkodási tervében (VKKI, 2010) előzetesen feldolgozott kibocsátási és vízminőségi adatokat használtam. A hatáselemzésre egy olyan egyszerűsített, robosztus eljárást dolgoztam ki, melynek segítségével a felszíni vizek vízminőségét jelentős mértékben befolyásoló terhelések leválogathatók. A kommunális szennyvízkibocsátókat térinformatikai eszközökkel a befogadó felszíni víztestekhez kapcsoltam. Lebomlási modell segítségével számítottam a bevezetett terhelések egyes komponenseinek a befogadóban jelentkező anyagáramait, figyelembe véve a nem konzervatív szennyezőanyagok (BŐI, KOI, összes N és összes P) víztestekben történő változását. A dolgozat feltételezett terhelési forgatókönyvek segítségével vizsgálja a szennyvíztisztítók építését és bővítését szolgáló beruházásokhoz kapcsolódó terheléscsökkentési lehetőségeket: javítható-e ezekkel a befogadók állapota, elérhető-e a kívánt célállapot? A számításoknál a kiinduló állapot 2007-re, a forgatókönyvek 2015-re vonatkoztak. A változatok közt elsőként megvizsgáltam, hogy milyen lenne a vizsgált víztestek állapota szennyvízbevezetés nélküli esetben a jelenlegi viszonyokat alapul véve. Ezután a szennyvíztisztítók jövőbeli kibocsátását szimuláltam. Vizsgáltam, milyen terheléshez vezetne, és milyen vízminőség állna elő, ha a tisztított szennyvizek minőségét a kötelezően előírandó, és ha a legszigorúbb egyedi határértékre szorítanánk. Kiszámítottam azt is, hogy mekkora a bevezetéseknek a befogadó víztestek vízminőségi állapotára gyakorolt hatásának jelentősége 2007-ben és 2015-ben - azaz hogy okoznak-e olyan vízminőség romlást, ami a célállapot elérését akadályozza. Eredmények A víztestek 2007-es állapotához viszonyítva a szennyvízbevezetés nélküli esetben az összes komponensre nézve a vizsgált víztestek 25 %-a jobb állapotú lenne. A javulók közül a jó állapotot a vizsgált víztestek 16 %-a érné el a bevezetések megszűntetése esetén. Tehát a víztestek jelentős része esetén minőségjavulást lehetne elérni, ha a tisztított szennyvizeket nem vezetnék be az élővizekbe. A legtöbb víztest, amely javulna, 1 osztályt a javulna. 2 osztályt a vizsgált komponensek közül BOI-ra javulna a legtöbb. Jelentős (3-4 osztály) javulást csak kevés víztestnél lehetne elérni, és leginkább összes P-ra. A 2015-ös állapotot előrejelezve megállapíthatjuk, hogy az összes komponensre nézve a bevezetések nagyobb része vízminőségi hatása szempontjából jelentős terhelést okoz, szemben a 2007-es állapottal, ahol a legtöbb bevezetés még a nem jelentős kategóriába került. A komponensekre egyenként vizsgálva 2007-ben a legtöbb bevezetés elhanyagolható és nem jelentős kategóriába tartozott, míg 2015-re a jelentős bevezetések aránya is megnőtt. A víztestek 2015-ös állapota 2007-hez képest a szennyvízbevezetésből származó terhelés növekedése miatt romlott - 8,4 %-uk rosszabb vízminőségi kategóriába került, és csak 0,3 %-uk javult. A legtöbb víztest 1-2 osztályt romlott. 1-2 osztályos romlás főként BOl- ra, N-ra és P-ra nézve jellemző. 4 osztályos romlás azonban KOI esetén jelentkezett legtöbbször. Javulás csak 1-1 víztestre és 1-2 osztály nagyságban jelentkezett. A 2015-ös eredményekből látható, hogy ha nincs határérték szigorítás, akkor vízminőség romlás várható. Ezért megvizsgáltam, mennyit javulna a helyzet, ha a legszigorúbb egyedi határértéket írnánk elő a szennyvíz- tisztító telepeken. Ebben az esetben 2007-hez viszonyítva már a víztestek 4 %-a javulna és csak 7 %-a romlana, szemben a 2015-ös 0,3 és 8,4 %-kal. Ez esetben már egy víztest sem romlana 4 osztályt a 2007-es állapothoz képest, és egyes víztestek már 4 osztályt is javulnának. Összefoglalás Összefoglalásként tehát megállapítható, hogy a tisztított szennyvíz bevezetések jelentős mértékben befolyásolják vízfolyásaink minőségét, és az esetek mintegy egynegyedénél okoznak olyan terhelést, ami a VKI-ben előírt vízminőségi célok teljesítését akadályozza. A már működő szennyvíztisztítóknál a kibocsátási határértékek szigorításával javulást lehet előidézni a víztestek állapotában. A csatornázottság további növelése és ezzel egyidejűleg a tisztított szennyvizek mennyiségének emelkedése miatt a vízminőség romlást mutató víztestek száma még így is jelentős (7%) marad. Emiatt a határértékek további szigorítása is megfontolandó, amennyiben ez gazdasági-társadalmi szempontból nem elérhetetlen. Alternatív tisztított szennyvíz elhelyezési lehetőségeket is számba kell venni, úgy, mint például szikkasztás a talajba, az élővízbe elvezetés helyett. Egyes befogadóknál lehetséges, hogy enyhíteni kell a vízminőségi célkitűzést, melyhez mentességet kell kérni az Európai Bizottságtól, amihez részletes dokumentáció, további vizsgálatok szükségesek. 15
