Hidrológiai tájékoztató, 2015

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Lovas Attila - Fejes Lőrinc: El Camino vizes szemmel

El Camino vizes szemmel Az Észak-spanyolországi Szent Jakab-út (Camino de Santiago) ősrégi zarándokút, a régi időkben a Tejút szimbóluma volt. Akkoriban a maihoz képest ellenkező irányban járták be a zarándokok. Az utat ezer év alatt több millió zarándok járta végig, s a középkorban jóval többen, mint manapság. Az út nagy lelki megújulást, megerősödést ad a zarándokoknak, akik az öt földrész­ről érkeznek, hogy eljussanak Santiagoba. Az elmúlt évtizedben újra emelkedik a zarándokok lélekszáma, évente 120 ezer fő járja végig, de a szentévben ez a szám 180 ezerre nő. Napjainkban ez a világ legnépsze­rűbb keresztény zarándokútja, épületeivel 1993-ban el­nyerte a Világörökség címet, valamint 1987-ben az első Európai Kulturális Útvonalnak nyilvánították. Mi a francia útnak is nevezett St. Jean Pied de Port — Santiago de Compostela közötti közel 800 km-es utat jártuk végig 32 nap alatt, május-június hónapokban. Naponta 22-36 km közötti útszakaszt tettünk meg, és a legegyszerűbb zarándokszállásokon pihentük ki az út fáradalmait. Minden nap reggel hétkor indultunk és délután, vagy estefelé érkeztünk meg a szálláshelyre. Mindig a termé­szetben vezető — föld és kavicsos, köves — utakat válasz­tottuk két település között. Gyönyörű tájakat, erdőket és mezőgazdasági növényeket, állatokat, virágokat, temp­lomokat, épületeket és hidakat láthattunk. A táj és a nö­vényzet hasonlított az erdélyire, vagy a mátraira. Az út első és utolsó harmada hegy- és dombvidéki környezet­ben vitt, nemegyszer több mint 1000 m szintkülönbséget kellett legyőzni. A középső harmada a fenséges Meseta, egy hosszú, 900 m fölötti fennsíki út volt, ahol a hori­zontig elláttunk. Négy tartományon áthaladva — Navarra, La Riója, Castilla y León, Galícia - több tucat náció fiaival talál­koztunk, beszélgettünk, barátkoztunk. Barátságot kötöt­tünk két baszk és egy kanadai férfival, akikkel több na­pon át együtt zarándokoltunk. Megismerhettük más né­pek és a helybéliek életét, szokásait, gondolatait, érték­rendjét, ismeretét és véleményét Magyarországról, a magyarokról. Utunk alatt mindössze hat honfitársunkkal találkoztunk, rövid időre. Az időjárás kegyes, de változatos volt, a hegyekben reggelenként 8-12 C fok, napközben 15-17 C fok. Na­pos időszakban a csúcshőmérséklet közel 30 C fok volt. Esőben néhányszor volt csak részünk. A 800 km-es úton több tucat folyót és patakot ke­reszteztünk, olykor a lenyűgöző római kori hidakon át­kelve. A nagyobb folyók és települések az átkelés sor­rendjében, nyugat felé haladva: Nive (St. Jean), Urrobi, Erro, Arga (ezt többször kereszteztük: Larrasoana, Pamplona, Puente la Reina), Saldo, Ega (Estella), Odron (Los Arcos), Ebro (Logrono, ez a legnagyobb), Nájerilla (Nájera), Ója (Santo Domingo), Tirón (Belorado), Oca (Villafranca Montes de Oca), Arlanzón (Burgos), Pisuerga, Ucieza (Villovieco), Carrión (Carrión de los Condes), Cea (Sahagím), Esla (Mansilla), Porma (Villarente), Torío (Puente Castro), Bernesga (León), Órbigo (Hospital de Orbigo), Tuerto, Maruelo (Molinaseca), Boeza (Ponferrada), Sil (Ponferrada), Cúa (Cacabelos), Burbia (Villafranca del Bierzo), Pereje, Sarria (Sarria), Celeiro (Sarria), Pambre, Seco, Furelos, Boente, Iso (Ribadiso). A vízgyűjtőterületen szintén sok tározó, duzzasztott folyószakasz, vízerőmű, a hegygerinceken pedig renge­teg szélerőmü volt látható. Az utunk mentén fekvő nagyobb tározók: az Arga folyón az Embalse de Eugul, az Oca folyón az Embalse de Alba, a Sil folyón az Embalse de Bárcena, Portomarínnál az Embalse de Belesar, az Iso folyón az Embalse de Portodemouros. A mesterséges öntözőcsatomáknak se szeri, se szá­ma. Nagyon fejlett az öntözési kultúra, több évszázados hagyományokkal és létesítményekkel. Utunk során számtalan, változó korú és méretű csatornát láttunk, ke­reszteztünk. A többségük betonból készült csatorna. Az öntözést hetekig szemlélhettük, annak minden módjával találkoztunk. Minden növényi kultúrát öntöznek, kivétel nélkül: a gyümölcsösöket, a szőlőket, a kalászosokat, a konyhakerti növényeket, de még a lucernát is. Az öntö­zővizet valóban a gazdák földjére juttatják el. Nagy élmény volt a lenyűgöző Kasztíliai Csatorna (Canal de Castilla) mellet több kilométert gyalogolni a fák árnyékában, egészen Frómistáig. Ezt a csatornát a XVI11. században építették, hossza 210 km. Öntözésre és a termények szállítására - állatok vontatta uszályo­kon - szolgált, de gyorsfolyású vize malmokat is hajtott. Ötven eredeti zsilipjének helyreállítását tervezik. Zarán- dokutunk az egyik zsilipkapun vezetett át. Ma már csak öntözésre és szabadidős tevékenységre használják a szépkorú csatornát. Útközben folyamatosan naplót vezettem, illetve rendszeresen beszámoltam élményeinkről e-mailben az itthon maradottaknak, akik sok erőt és biztatást adtak utunk során. Május 18. Úton vagyunk, eddig minden rendben. Tegnap átkel­tünk a Pireneuson, 1300 méter volt a szintkülönbség és 25 kilométer a táv. Felhős, párás idő volt, de azért lát­tunk valamit a hegyből. Ma kárpótlást kaptunk, nagyon szép idő és csodás tájak vártak. Mintha Erdélyben jár­tunk volna. Emlegettük is sokat az Erdélyi Túracsapa­tunkat. Sok zarándok van úton, már legalább húszféle nációval találkoztunk, csak még magyarral nem. A szál­láshelyek közül a legegyszerűbbeket választjuk. A za­rándokmenü finom és elegendő. A test igénye, kényel­me kezd háttérbe szorulni, s helyébe lép a lélek, a szel­lem, a gondolkodás. Május 21. Ötödik napja zarándokolunk, eddig minden rendben, bár tudjuk, hogy ez még csak az út eleje. A tűzkereszt­ségen talán már átestünk. A lábaink még épek, de sok sebes és fájó lábat láttunk már esténként a szállásokon. St Jeans — Roncesvalles — Larrasoana — Cizur Menor — 51

Next

/
Thumbnails
Contents