Hidrológiai tájékoztató, 2015
EMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: A magyar birodalom vízrajzi viszonyai Hunfalvy János: „A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása” című müve 150 éve megjelent harmadik kötetében
A Nyitra és a Zsitva a Vágdunába ömlik. A Vág és Nyitra közötti lapály Érsekújvártól a Dunáig és a Nyitra és Zsitva közötti is nagyon mocsáros. A Garam és az Ipoly ugyancsak a Duna baloldali mellékfolyóit képviseli. IV. A Tisza „Magyarország tulajdonképi főfolyója.” „1846-ban megindított szabályoztatása előtt pályájának hossza Szigettől Tételig [Máramarosszigettől Titelig] 174 mfld 3705 öl, Huszttól torkolatáig 164 1/2, T. [Tisza] Újlaktól torkolatáig 159 mfld 2935 öl volt, holott völgyének vonala Huszttól kezdve csak 85 1/2, T. Újlaktól kezdve pedig 79 osztr. mfld. Tehát Újlaktól kezdve pedig 79 oszt. mfld. Tehát Újlaktól kezdve folyása 80 mflddel hosszabb volt, mint völgye egyenes vonalban mérve. Mert alig van folyam, melynek oly erős és nagy kanyarai volnának, mint a Tiszának.” „A Pesti medenczében [Nagyalföldön] esete rendkívül csekély. 159 mfld hosszú pályáján csak 138 2/3 b. lábat, tehát 100 ölenként egyre-másra csak 3 vonalt tett.” 1825-től folyószakaszonként táblázatokban szemlélteti a Tisza nagy és legkisebb vízállásait, a vízmélységeket, a vízmennyiségeket, az áradásokat. Leírja a Tisza szabályozások történetét. V A Tisza jobb oldalán való mellékfolyói: közül a nagyobbak: a Taracz, a Talabor, a Nagyág, a Bodrog, a Latorcza, a Laborcz, a Cziróka, az Ung, az Ondava, a Tapoly, a Bodrog, a Sajó, a Rima, a Bódva, a Hemád, a Hejő, az Eger, valamint a Zagyva. Megadja az egyes folyók hosszát, valamennyi mellékvizét, azok egyesülését és eredetét. VI. A Tisza balfelőli mellékvizei: közül az ismertebbek: az Iza, a Túr, a Nagy-Szamos a Kis-Szamossal és a Sajó-Beszterczével, a Kraszna, majd a Hármas Körös, melyhez az Ér, Berettyó, Hortobágy, Sebes-, Fekete- és Fejér-Körös tartozik. A Sebes-Körös Három forrásfolyó, a Körös, Drágán vagy Sebes és a Jád patak egyesüléséből származik. „A Fekete-Körös három fő forráspataka közöl a Belényesi 9 1/4, a Petroszi 7 1/4 mfld hosszú, a Rézbányái rövi- debb” „A Fejér-Körös Zaránd megyében ered, a Bihar hegység főgerinczének délkeleti szárnyán.” A Körösök vidékét is számos Hidrológiai Társasági kiránduláson felkerestük! Részletesen ismerteti a Berettyó és a Hármas-Körös magyarországi első szabályozását. A Maros összes hossza 90 mfld, egész esete [esése] kk. 2567, mfldenként 28 láb, de esete nagyon egyenlőtlen. „Erdélyben Maros-Újvártól kezdve hajózható, Aradtól kezdve gőzösök is járhatnak rajta. Erdélyben többnyire csak sót és fát szállítanak rajta lefelé, s magyarországi része sem szolgál még élénk közlekedésre.” „Vízmennyisége Radnánál kis vízálláskor 3210, Deszkánál szintén kis vízálláskor 3202, ugyanott közepes vízálláskor 9700 köbláb.” A Maros egyik legnagyobb mellékfolyója az Aranyos, nagyobb mellékvizei: az Ompoly, a Nyárád, a Kis- és a Nagyküküllő, a Sebes, a Sztrigy, illetve a Csema. A Tisza balfelőli mellékvizeit a Béga zárja. VII. A Duna balfelőli mellékvizei a Tisza torkolatán alul. Belgrád és Orsóvá között a Temes, a Karas, a Néra és a Csema, míg Orsóvá és Tumu-Megurele között a Zsil és az Olt torkollik a Dunába. Vili. Az Adriai tenger vízkörnyékéhez tartozó folyók. „csak rövid partfolyók.” „A Karst, Vellebit [Velebit] és Kapella [Kapela] hegységek völgyeinek sok vize föld alá búvik, annélkül, hogy látható beömlése a tengerbe volna.” „A Vellebit és Kapella hegységek között a terület folyóvizei közül legnagyobb a Lika.” Ezenkívül a Kerka, a Cetina és a Narenta érdemel figyelmet. IX. A Keleti tenger vízkörnyékéhez tartozó folyók. „A Keleti vagy Balti tengerbe csak a Dunajeczczel egyesülő Poprád jut.” A Poprád a Poprádi tóból folyik ki. A Poprád hossza 20 mfld, szélessége Poprádnál kb. 60, Késmárknál 90-120 láb. Gnézdától csónakok járhatnak rajta, csónakázható szakasza a Dunajeczig 11 mfld hosszú. A Dunajecz Szepes megyét Galicziától választja el, végül a Visztulába folyik. III. A tavak és mocsárok A magyar birodalom vízrajzi viszonyait kimerítő részletességgel bemutató könyvrészlet befejezéseként a tavak és mocsárok [mocsarak] ismertetésére is kitér. „Hazánk állóvizei általában véve vagy hegyi, felföldi, vagy pedig síksági, alföldi tavak és posványok. A hegyi tavakat többnyire tengerszemeknek nevezik.” A magas hegységek, mint a Magas-Tátra, a Fogarasi, Czibini, vagy a Retyezát tavai 7000 láb magasságban fekszenek. „Rendesen hosszúkások, csekély kiterjedésűek és csekély mélységűek.” Nincs látható kifolyása az erdélyi Szt. Anna tónak, amely 3000 lábnyira van a tenger felett. A Magas-Tátra 38 tócsája, közül a Csorbái és Szmercsini tó érdemel figyelmet. A többi hegységben nincs annyi tó, mint a Magas- Tátrában. Közölük leghíresebb az Ung megyei igen mély Tengerszem. „A Bánsági havasokban legismertebb a Sóstó, melyből a Karas folyó ered.” Horvát- Szlavonországban a Plitvicza [Plitvicai] tavak a legnevezetesebbek, amelyek bővizűek és sohasem apadnak ki. Az egyik tóból a másikba rohanó víz a sziklafalakon 30-50 láb magas, összesen húsz vízesést képez. „A felső tó magassága 2500 láb a tenger felett. Sok pisztráng van bennök.” Erdély legnagyobb hegyi tava a Sz. [Szent] Anna tó. A Fogarasi hegység tengerszemei: az Ördögkatlan vagyis Feleki tó, a Bulla tó és a Zerge tó. Az alföldi tavak közül a Balaton és a Fertő Európa legnagyobb tavai közé tartozik. A Balaton hossza Akarattyától Fenékig 40,130, szélessége 3-4000 öl, Füred és Siófok közt 6770 öl, Tihany és Szántód között 300 öl. A tó mélységét 3 ölre teszik, mások szerint közép mélysége 4-6, Tihanynál 24 öl. „Nagysága most 9- 10 □ mfld; a környező posványokkal és bozótokkal együtt, melyek jobbára le vannak már csapolva, kiterjedése körülbelül 24 □ mfld.” „Feneke bazaltból és mészkőből áll, mely kőzetek azonban többnyire iszappal és homokkal vannak befedve.” 9
