Hidrológiai tájékoztató, 2014
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Gálné Vitális Katalin: Vizföldrajzi megfigyelések Peru és Brazília területén
életével. A kertekben a trópusi klímán termő növényeket- papaya, mango, ananász, jack-fruit - láttunk. A házak között tyúkok kapirgáltak, néhány helyen száradó halakat forgattak az asszonyok. A falunak iskolája, két temploma, két boltja, diszkója, sportpályája van. A férfiak többsége halászik, a nők a gyerekeket gondozzák, főznek, a folyóban mosnak, szemmel láthatóan senki sem siet sehova. Baj, betegség esetén felkeresik a helyi sámánt, akinek a rendelőjében mi is megfordultunk és részletes tájékoztatást, sőt bemutatót kaptunk a gyógyítás mikéntjéből. Indián idegenvezetőnk, aki az anyanyelvén kívül folyékonyan beszélt spanyolul és angolul, valamint minden növényt és állatot latin nevén is megnevezett, egész napos kirándulásra vitt minket. Az Amazona- jon utazva rózsaszínű édesvízi delfineket, különböző madarakat figyelhettünk meg. Az Amazonas egy kis szigetén keresztül gyalog folytattuk utunkat, majd a helyiek által Fekete folyónak nevezett vízen másik csónakba szálltunk. A folyót kísérő erdőből felrebbenő madarakat, a buja természet megannyi csodáját szemlélve érkeztünk meg egy másik lodgehoz, ahonnan gumicsizmát húzva folytattuk utunkat. A vízszint itt a vezető szerint az esős évszakban 8-10 méterrel van a mostani talaj szint felett, ez a szintkülönbség jól kivehető volt a nagyobb fák törzsén. A hangyabolyok is a magas vízállás felett voltak találhatók a fák törzsén. A dzsungel növényeit és állatait tisztelettel csodálva egyensúlyoztunk a fából ácsolt hidakon (4. kép) és szorgosan hessegettük az apró, de annál csípősebb szúnyogokat. Megérkeztünk egy kis tóhoz, és újra - ezúttal evezős- keskeny csónakba szálltunk. A tavon evezve gyönyörködtünk a hatalmas tavirózsákban, a majmokban és madarakban (5. kép). Ebéd után a visszafelé vezető úton piranhát horgásztunk (6. kép), és egy állatsimogatóban kézbe vehettük a majmokat, lajhárokat, papagájokat, tukánokat, különleges folyami teknőst, megfoghattunk egy jókora anakondát. Bár délután beborult az ég, még villámlott is, és a folyón eddig nem látott hullámokat keltett a szél, szárazon érkeztünk haza (7. kép). A vidéken élő jagua indiánok hagyományaival ismerkedtünk a következő napon. A Sinchiquy folyón átkelve némi gyaloglás után megérkeztünk a faluba, ahol a törzsfőnök és néhány társa meg a törzsfőnök sok felesége és leány gyermekei hagyományos öltözetükben fogadtak minket. Kipróbálhattuk a fúvócsövet, ezúttal méreg nélküli lövedékekkel, táncoltunk a lányokkal és a helyi kézműves termékekből vásárolhattunk emléktárgyakat. A lodgeból visszahajóztunk Iquitosbd., ez az Amazo- nason folyásiránnyal szemben jó egy órával tovább tartott, mint lefelé. Limában a Csendes óceán felől a szokásos ködös idő fogadott bennünket, a víz hőmérséklete fürdésre nem, de a helyi szörfösök örömére - neoprén ruhában - szörfözésre igen alkalmasnak mutatkozott. Limából Arequipába repültünk, onnan a Colca kanyonba utaztunk Chivay városán keresztül. A Colca-kanyonba Chivay városából indultunk. Itt a kanyon 3630 méteres magasságból indul és nyugati irányba Cabanaconde faluig 1800 métert zuhan. A Grand kanyonnál kétszer mélyebb, mintegy 3191 méter mély völgyet a Colca folyó vágta az Andok hegyeibe. A hepehupás út a bal parton vezet, szédítő kilátást nyújtva a kanyon belsejébe. A folyót magát csak ritkán lehet megpillantani, annyira meredek a fal. A természet felszínformáló erőivel vetekszik itt az emberi munka hatása a tájra. A természetes szintkülönbségeket kihasználva és azokat tovább fejlesztve folyik itt kb. 2000 éve a földművelés (8. kép). A kézi erővel kialakított és a folyó vizével öntözött teraszok beborítják a völgyet és magasan felkúsznak a hegyoldalakra. A Cruz del Condor kilátóhelyig jutottunk el, itt kb. 1200 méterrel alattunk folyik a folyó. Szerencsénk volt az idővel: a napsütéses délelőttön álmélkodva figyelhettük a kondorkeselyűk fenséges röptét. Chivay határában fekszik La Calera fürdőhely. A közeli vulkánból előtörő forró gyógyvíz kiváló gyógyító erejét régóta hasznosítják. A hegyről nyitott vezetéken szállítják a fürdőbe a vizet, ami a hideg levegőn gyorsan hűl. A hegyoldalban kiépített medencékbe kb. 36-38 C hőmérsékleten érkezik a gyógyvíz, amiben a betegek és a strandolok egyaránt örömmel nyújtóznak el. Mi is kipróbáltuk a kellemes fürdőzést a naplemente előtt. Az Altiplano hegycsúcsai ölelik körül a világ legmagasabban fekvő hajózható tavát. A Titicaca-tó (9. kép) víztükre 3810 méteres magasságban, Peru és Bolívia határán kínálja fantasztikus látnivalóit. A tó területe 8560 km2 , a víz hőmérséklete 9 C . A szabálytalan alakú tó a helyi lakosok véleménye szerint zsákmányra vadászó jaguárra emlékeztet. Ezt szemléltetni ők a térképet kicsit fejre állították mi meg elővettük fantáziánkat és sűrűn bólogattunk. Puno városából hajókirándulást tettünk a gyönyörű színekben játszó tavon. Először Los Uros úszó szigeteit kerestük fel (10. kép). Az inkák elől menekülő aymara indiánok a tavon termő nádból építettek maguknak szigeteket és ez a lakóhely építési mód a mai napig fennmaradt. A Santa Maria falu lakói bemutatták a sziget készítésének fortélyait, különleges növényeiket, amitől például hibátlan hófehér fogsorral mosolyogtak ránk az idősebb asszonyok is. Megfigyeltük a gyúlékony anyagból épült szigeten a főzés megoldását. Megcsodáltuk a lakosok színes népviseletét és ízelítőt kaptunk a rajtuk levő díszítések jelentéséről. Meséltek életmódjukról, szokásaikról. Beszámoltak problémáikról a modern városi élettel kapcsolatban, amivel óhatatlanul találkoznak. Meghívtak minket lakóházaikba, felpróbáltuk a maguk készítette ruhákat, búcsúzóul meghallgattuk dalaikat, természetesen aymara nyelven. Utunk következő állomása Taquila szigetén (11. kép) volt. A vízből meredeken kiemelkedő szigetre nem kis kihívás feljutni. Idegenvezetőnk - egy aymara indián asszony - a lélegzést megkönnyítő növényt szedett az út szélén. Ennek illatát be-belélegezve, meg-megállva, lassacskán felértünk a sziget közepére. A páratlan kilátás megérte a fáradságot. A sziget kecsua lakosai a hátukon hordanak fel mindent a kikötőből, legyen az edény a háztartásba vagy csempe a fürdőszobába. A teraszokon kertet művelnek vagy állatot legeltetnek. A sziget textil kézműiparáról híres. A nők szőnek, a férfiak kötnek kora ifjúságuktól kezdve. Ha a férfi nem tud elég jól kötni, a lány kikosarazza a kérőt. A szövött ruházat itt is sokat elárul a viselőjéről: korát, családi állapotát 63
