Hidrológiai tájékoztató, 2014
EMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: Miháltz Istvánra emlékezünk halála 50. évfordulóján
Miháltz Istvánra emlékezünk halála 50. évfordulóján A Szegedi Tudományegyetem Földtani-Ásványtani, később Földtani Tanszékének negyedik tanszékvezető egyetemi tanára az erdélyi születésű Miháltz István (1897-1964) elkötelezett Alföld-kutatóként írta be nevét a magyar földtan nagyjai közé. Nem csak egyetemi tanulmányait végezte Szegeden, hanem már munkáját is itt az egyetemen kezdte és ott is fejezte be. Az embert és a tanárt a rendkívüli szerénység jellemezte, magával szemben pedig mindig szigorú kritikát gyakorolt és emellett messzemenően tiszteletben tartotta mások alkotását és véleményét. A halk szavú és csendben közlekedő professzor figyelme mindig mindenütt a leglényegesebb jelenségeket érzékelte és arra vagy felhívta az illetékesek figyelmét, vagy ha kellett, akkor ő maga gondoskodott annak megfelelő megoldásáról. Elméleti és gyakorlati módszerei és eredményei úttörőek voltak, amelyen több kiváló szakember nevelkedett fel és jó része tovább vitte a rá jellemző alapos, lelkiismeretes, minden részletre kiterjedő munkamódszert. Jó tulajdonságai tudományos munkájában, a családi közösségben és a hallgatókkal, munkatársakkal való kapcsolatában fedezhetők fel. Tanításra, lelkesítésre és segítségre mindig volt ideje. Az igaz ember tulajdonsága közé tartozott, hogy messzemenően támogatta a fiatalok szárnypróbálgatásait és ugyanakkor nagyra értékelte a műszaki, a képzőművészeti megnyilatkozásokat is. A diszeli öntödei és üvegipari homokkutatáskor 1949-ben felismerte a sok irányú, tehetséges Molnár József (1918-2008) fiatalemberben azokat a tulajdonságokat, amelyekkel ő maga is rendelkezett. Éppen ezért, amikor a következő évben, 1950-ben a síkvidéki földtani térképező csoport szegedi vezetője lett, meghívta Szegedre. A térképezők a késő őszi hónapokban bevonultak a szegedi egyetem földtani intézetébe, ahol feldolgozták terepi munkájukat. Az iszapos-agyagos képződmények pontos meghatározásához akkor elengedhetetlen volt az Atterberg-iszapoló használata, amelyet az addig szokásos módon egyenként vettünk kézbe, amely igen sok időt vett igénybe. Molnár József miután megkapta a tanár úr egyetértését, megtervezte, kivitelezte a 10 Atterberg-iszapoló- ból álló új készüléket, amellyel egyszerre mind a tízzel a szükséges műveletsort végig lehetett vinni. Ez a készülék azután hosszú ideig szolgálta az egyetem kutató munkáját. Jellemző volt Miháltz Istvánra, hogy amikor újításként benyújtották közös név alatt ezt a munkát, akkor lemondott a rá eső részéről azzal az indokolással, hogy a munka társáé, tehát az újítási díj is az övé. Erről Mezősi József, az újítási előadó írásban nyilatkozott. Messzemenő szorgalma sok új eredményhez vezetett részben saját elképzelésének és a mellette dolgozó hasonló indíttatású személlyel éppen az Alföld negyedidőszaki képződményeinek megismeréséhez. Kiemelkedő munkája Mucsi Mihály tanítványával közösen kimunkált és közölt ,v4 kiskunhalasi Kunfehértó hidrogeológi- ája ” címen új megvilágításba helyezi a környék földtani és hidrogeológiai viszonyait. Nagy szorgalmát bizonyította, hogy a megoldásra váró feladatait nem félre téve, hanem éveken keresztül ápolgatta, újabb adatokkal kiegészítette, míg végül a megálmodott formába öntötte. Ezek között volt az eróziós és felhalmozódási ciklusok felvázolása, amely munkásságának egyik, ugyancsak kiemelkedő alkotása. Tanítványait nagyobb lélegzetű munkájába bevonta, mint a tiszalöki vízlépcső értékelésnél 1948-ban én is részt vettem, vagy velük számos jelentős munkát dolgozott ki és ezek közé tartozott a Duna nyomvonalának megváltozása, az eolikus és a folyóvízi homok elkülönítése Ungár Tiborral, majd terepi szemcseösszetétel kimutatására piszmo- gráfot szerkesztett. A jól megszervezett kirándulások nem csak szakmai továbbképzést jelentettek, de nem nélkülözték a 1. kép. A síkvidéki térképezés szegedi csoportja Miháltz István (1897-1964) 5
