Hidrológiai tájékoztató, 2013
ÉVFORDULÓK - Fejér László: A hazai vízgazdálkodás évfordulói 2014-ben
1889. július 1. Rendszeressé vált a balatoni gőzhajóforgalom. Miután a „Kisfaludy” gőzhajó tönkrement és a balatoni gőzhajózás már több esztendeje szünetelt, a kormány támogatásával „Balatontavi Gőzhajózási Rt.” néven az előző év októberében új hajózási vállalkozás alakult. A társaság 1889. júniusában Füreden vízre bocsátotta a Hartmann- féle újpesti hajógyárban készült „Kelén” gőzhajót. A 450 utas szállítására alkalmas hajó üzembe állításával 1889. júliusában megkezdődött a rendszeres hajójárat a Siófok-Füred-Almádi útvonalon. 1889. október 14. * Kienitz Vilmos (Alsószeli), gépészmérnök. Mint társulati igazgató főmérnöknek jelentős szerepe volt az 1930- as évek során a Körös-völgyi öntözési munkák megindításában és a belvízrendezések végrehajtásában. Jelentős találmánya a róla elnevezett gazdaságos, egyszerűen üzemeltethető és könnyen szállítható axiális szivattyú, amely belvízelvezetés és öntözés céljaira egyaránt használható. Ezt 1934-től maga gyártotta Gyulán. Másik fontos találmánya a zsilipkapu-szivattyú. Szakirodalmi munkássága a szivattyúgépek tervezése és az öntözésfejlesztés témakörével foglalkozik, (f Gyula, 1959. május 19.) 1889. Megjelent Faragó Lipót úttörő jelentőségű könyve ,yl belvíz levezetése” címmel. A belvizekkel kapcsolatos gondok a XIX. század második felében az ármentesítési munkákkal párhuzamosan, nemegyszer azok következtében jelentkeztek. A Magyar Mérnök és Építész Egylet aranyérmével jutalmazott pályamunka az első belvizekkel foglalkozó hazai könyv, amely azon túl, hogy tisztázta a belvizek fogalmát, keletkezésük módját, a vízimémökök számára a gyakorlat által felvetett kérdésekre is igyekezett választ adni. 1889. Tauffer Vilmos orvos javaslatára megtartották az első magyarországi balneológiái kongresszust, ahol elhatározták egy balneológiái egyesület megalakitását. Az egyesület két esztendővel később kezdte meg működését. 1889. Megkezdődött a Fejér vármegyei Pákozd, Gárdony, Seregélyes községek határában fekvő lefolyástalan tavak lecsa- polása a több mint 21 km hosszúságú, ún. „Dinnyés-kajtori csatorna” építésével. A munkálatokat 1892-ben fejezték be a Dinnyés-Kajtori Tólecsapoló Társulat érdekeltjei. 1889. Megalapították a Fővárosi Bakteriológiai Intézetet, amely elsősorban a járványos fertőző betegségekkel kapcsolatos vizsgálatokat végezte, de feladatkörébe tartozott a vízvizsgálatok elvégzése is. 1889. Anton Tschebull karintiai bányafelügyelő „Quellwasser für Budapest” címmel javaslatot készített Budapestnek az esztergomi szénmedence vizével való ellátására. Elgondolása a karsztvíz ivóvízkénti hasznosítására szolgáló első hazai próbálkozás volt. 1889. Megjelent Kvassay Jenő csekély esésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza-völgyé- re” című akadémiai pályadíjnyertes munkája. Kvassay az akkor már 40 éve folyó Tisza-szabályozás tapasztalatait levonva mérlegre tette a szabályozás kiindulópontjait képező Vásárhelyi- és Paleocapa-féle elképzeléseket, s a csekély esésű folyók (mint pl. a Tisza és általában a hazai folyók) természetére, szabályozásuk törvényszerűségeire próbált fényt vetni. Kvassay műve egyben útmutatás is volt a jövőre nézve, ugyanis meghatározta a tiszai vízimunka befejezéséhez szükséges vízgazdálkodási tervezés (sőt: távlati tervezés) alapelveit. 100 éve 1914.január Az 1912. és 1913. évi árvizek hatására br. Kende Zsig- mond elnöklete alatt megalakult a Tisza-Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, amely a háborút követő években a Szamos jobb parti és Tisza-bal parti árvédelmi töltéseit végleges méretben kiépítette, s külvizeit a Túr szabályozásával (a Túr-csatorna megépítésével) elvezette, belvizeit pedig a belvízcsatorna- hálózat megépítésével még az 1920-1930-as években rendezte. 1914. tavasz A csapadékdús tavaszi hónapok során a Kraszna magas vízállása miatt nem lehetett az 1898-ban épített nagye- csedi zsilipet megnyitni, így 230 km2 területet öntött el a visszaduzzasztott belvíz. Ekkor (május 8-án) határozta el az Ecsediláp lecsapoló és Szamos balparti Ármentesítő és Belvízlecsapoló Társulat, hogy a zsilipek mellé egy vízátemelő szivattyútelepet építtet. A kifizetődő működtetés érdekében Péchy László igazgató-főmérnök és Wieser Miklós szakaszmémök javasolták, hogy a gépészeti berendezést villamos áram termelésre is alkalmassá tegyék. Június 5-én a társulati közgyűlés elfogadta a Hazai Gépgyár Rt. és a Ganz-Danubius Rt. ajánlatát, s megbízták a Lenarduzzi vállalkozást a kivitelezéssel. Az átadási határidőt 1915. február 28.-ra tervezték úgy, hogy az építést három hónapra irányozták elő. Az első világháború miatt a beruházás 1917-re fejeződött be. A funkciót bővítő villamos átépítés viszont csak 1927-re lett kész. 1914. április Hatalmas károkat okozott Torontál vármegyében a tavaszi árvíz, amely leginkább Borcsa és Bálványos falvakat sújtotta. Az előbbi falu lakosságát a közeli Pancsovára kellett áttelepíteni. 1914. május A Magyar Mérnök és Építész Egylet és a Magyar Tudományos Akadémia közös támogatásával megjelent Bog- dánfy Ödön „A vízierő” című könyve. A témában írott első hazai szakkönyv a vízerőtelepek létesítésének gazdasági és műszaki feltételeit tárgyalta abban az időben, mikor a magyar ipar fejlődése egyre sürgősebbé tette új, olcsó energiaforrások feltárását. 58
