Hidrológiai tájékoztató, 2013
ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Both Mária: A Kárpát-medence vizei Kitaibel Pál művei nyomán
éri el Duna jobb partját, a Lajta Óvár alatt juttatja vizét a Duna jobb oldali mellékágába. Kitaibel észrevetette a Kárpát-medence vízhálózatának egyenetlen sűrűségét. A vízgyűjtő területek határait pontosan megfigyelte és megállapította, hogy az Északnyugati- és Északkeleti-hegyek vize a Poprád és a Dunajec kivételével a Dunába és a Tiszába jut. Megjegyzi, hogy a Poprád alpesi tóból (tengerszem) ered. A magashegységi folyók „gyors folyásúmk” és „helyenként szikláról zuhognak alá”, irányuk a hegységben követi a völgyhálózatot. Részletesen sorra veszi a Kárpátok folyóit, eredésük, futásirányuk és torkolatuk szerint. A Tisza alföldi szakaszáról azt jegyzi meg, hogy „Tokaj hegyénél délnyugati irányt véve megszelídül, ezután dél felé fordul, lomhán és szinte zavarosan halad Bács vármegye legvégéig”. E leírásból a Tisza tokaji szakaszjelleg váltásra, illetve a hordalék szállító képességére tudunk következtetni. A Bánsági hegyek láncait áttörő Nérát, Temest és Bégát említi, melyeket útjain megfigyelt. Kitaibel a hazai földrajzi irodalomban alighanem elsőként az állóvizeket tengerszint feletti magasságuk, tápláló vizeik és vízfelületük benövényesülése szerint csoportosítja, megkülönböztetve az alföldi csapadék és olvadék vizekkel táplált mélyedések és a kárpáti magashegységek állóvizeit. Botanikai szempontból, a nyílt vízfelület és a növényzet aránya alapján négy kategóriát állít föl, és először a Bevezetőben földrajzi fogalom meghatározást fogalmaz meg és közli a magyar (mára részben elfeledett) és a latin elnevezéseket: tava (lacus), tó (stagna), mocsár és láp (paludes). A mocsár meghatározásában tükröződik tereptapasztalata: „Mocsárnak mondják, közülük azokat, amelyekben a - nem ritkán mély - vízre hullámzó takaróként a fenékről kiinduló növényzet szövedéke borul”. Ennek alapján kerül sor tavaink bemutatására nagyságuk alapján. A Fertő tavat és a Balatont medrük alakja, tápláló és vizüket levezető folyóik és vízminőségük szerint mutatja be. Kitér arra az érdekes időjárás helyzetre, hogy a két tó vize, „gyakran, midőn vihar közeleg, nem kis hullámokat vet, jóllehet semmiféle szél fel nem korbácsolta ” . A reformkori lecsapolási munkák előtt íródott Kitai- úe/-naplók fontos tudománytörténeti jelentősége, hogy sok, mára kiszáradt, lecsapolt, föltöltött tavunk leírását, emlékét őrzik. Megnevezi a Dunántúl és a Nagyalföld apró tavakban gazdag vidékeit, részletesen a „Nadap-hegyecske” (Velencei-hegység) alattiról, a Velencei-tóról ad jellemzést (Gombocz, 1945). Leírásából a Sárvíz, a Dráva és a Duna völgyét kísérő összefüggő mocsárrendszer rajzolódik ki. Naplóiban számos nevezetes magyar történelmi emlékhelyet említ, az Icones- ben csak egy helyütt, a Mohácsi-szigetnél emlékezik meg Lajos király haláláról. A Tiszántúl nyílt vizű mocsarakban való gazdagságát emeli ki: a Szemye-mo- csár, Fekete Egres-mocsár, Veresnád-mocsár magyar népi elnevezések saját gyűjtései lehetnek, melyeket a latin szövegben magyarul közöl. Torontál és Temes vármegye kiterjedt mocsárvidékeit a hegyekből alföldre kilépő folyók éltetik. Négy lápvidéket emel ki: a Flanságot, az Ecsedi-lápot, Kisvárdánál a Tisza-menti Beszterec falunál lévőt és a Körösök menti Sárrétet. A fejezet végén előre jelzi a következő nemzedék nagy vízrendezési föladatát. Tudománytörténeti szempontból e fejezet jelentősége abban is keresendő, hogy hozzájárul a reformkori országos vízrendezési munkák előtti vízföldrajzi viszonyok jobb megértéséhez. Naplói és a korabeli Lipszky-térképek (illetve a szerencsés véletlennek köszönhetően fennmaradt térképvázlatok) történeti tájékozódási alapot adhatnak a hazai botanikai, történeti ökológiai és tájkutatási programokhoz. Kitaibel megállapításai mai is időszerűek, ha a hosszú időtávú, táji léptékű, gyakorlatias szempontú, ugyanakkor a természeti folyamatok skáláihoz igazodó természetföldrajzi és ökológiai kutatások elméleti alapjait keressük. írásai a korabeli térképekkel összevetve a mai környezeti hatástanulmányok előkészítéséhez is támpontokat adhatnak. IRODALOM Both Mária (2009): Kitaibel Pál földtudományi munkássága. Doktori értekezés. Miskolc, http://kv99.lib.unimiskolc.hu:8080/ servlet/'eleMEK.server.fs .DocReader? d= 3988fileBoth_Ma- ria_ertekes.pdf Dobos Irma (2007): A 250 éve született Kitaibel Pál ásványvízkutató munkássága. Hidrológiai Tájékoztató, 5-8. Gombocz Endre (1945): Diaria itinerum Pauli Kitaibeli. Auf Grund originaler Tagebücher zusammengestellt. OMTM, Budapest. Jávorka Sándor (1957): Kitaibel Pál. Akadémiai Kiadó, Budapest. Molnár V. A. (2007): Kitaibel Pál élete és öröksége. Kitaibel Kiadó, Biatorbágy. Papp G. (2002): A magyar topografikus és leíró ásványtan története. Topogr. Mineral. Hung. VII. Miskolc: Herman Ottó Múzeum. 39
