Hidrológiai tájékoztató, 2012

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Réti László: Beszámoló az MHT Békés megyei Területi Szervezete 2012. május 20-24. közötti szlovákiai-ausztriai (Bécs) szakmai tanulmányútjáról

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK Beszámoló az MHT Békés Megyei Területi Szervezete 2012. május 20-24. közötti Szlovákia - ausztriai (Bécs) szakmai tanulmányútjáról A Magyar Hidrológiai Társaság Békés Megyei Területi Szervezete 2012. május 20-24. között szakmai tanulmá­nyutat szervezett Szlovákia középső és nyugati, valamint Ausztria (Bécs) területén lévő jelentősebb felszíni vizek és vízgazdálkodási létesítmények megismerésére. Utunk során kiemelt figyelmet fordítóttunk a nemes- és színes­fémbányászat, a víztározás, a vízerő hasznosítás helyze­tének tanulmányozására. A szakmai program összeállításában és lebonyolítá­sában nagy segítséget kaptunk az Észak-Dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság (Győr) illetékes kollégáitól (Dunai Fe­renc osztályvezető, Sümegi Zsolt osztályvezető helyettes, Tatai Róbert szakaszmérnökség-vezetőhelyettes), akik­nek a munkáját ezúton is nagy tisztelettel megköszönjük! A tanulmányút 43 fős résztvevője az együtt töltött 5 nap alatt bejárta a Garam, az Árva, a Vág, a Duna víz­gyűjtőjének és folyómedrének egyes jelentős szakaszait. Tanulmányutunk első napján megismerkedtünk a bá­nyavárosokkal (Körmöcbánya, Selmecbánya, Beszterce­bánya) és az ott folytatott bányászati tevékenységgel. Mint az sokunk előtt ismert, Körmöcbánya elsősorban az arany-, Selmecbánya az ezüst-, Besztercebánya pedig a rézbányászat központja volt. Körmöcbánya verőfényes napsütésben fürdő, festői főterét és városközpontját ma­dártávlatból, a Szent Katalin vártemplom tornyából is megcsodálhattuk. Ezt követően a város Pénz- és Érme Múzeumában ismerkedtünk meg az 1200-as években megkezdett színesfém-bányászati tevékenységgel és a különböző történelmi korok, akkor még valódi nemes­fémtartalmú pénzérméivel. A Világörökség részét képező (1993 óta) Selmecbá­nyán a város központjában egy nagyon kellemes sétát tettünk. Először is a Fritz-háznál álltunk meg, mely ko­rábban a Mária Terézia által 1763-ban alapított Bányá­szati Akadémia épülete volt. (Valamennyi olvasónk előtt ismert, hogy ez a Selmecbányái Bányászati Akadémia volt a Soproni Erdészeti Egyetem, valamint a Miskolci Egyetem Bányamérnöki Karának elődje. így nem cso­dálkoztunk azon, hogy az egyik, hidrogeológiai végzett­ségű útitársunk egy picit megilletődve, percekig állt a nagy múltú iskola épülete előtt.) Első napunk utolsó bányavárosában, Besztercebá­nyán is volt még kitartásunk egy kis városnézésre, mely­nek során a Fő-teret és annak környékét kerestük fel. Utunk második napján - a szlovák vízügyes kollégák közreműködésével - megnéztük Szlovákia legnagyobb víztározóját. A Liptovská Mara-i víztározó Szlovákia tér­fogatilag legnagyobb víztározója. A víztározót üzemelte­tő szervezet vezetőjének irányításával, a víztározó gátjá­nak üzemellenőrzését biztosító alagútrendszert bejárva, jutottunk fel a vízkivételi műtárgy tetejére, majd onnan a duzzasztógát koronájára. Utunk során közvetlen közelről tanulmányozhattuk a gát belsejében lévő csővezeték­rendszert, melyek a turbinák vízellátását biztosítják. Volt alkalmunk az üzemirányítást végző épület diszpécser he­lyiségének megtekintésére, sőt az árapasztó műtárgy szegmensgátas elzárásának működés közbeni megfigye­lésére is. A több órás szakmai program után Árva vára várt bennünket. Itt egy nagyon alapos angol nyelvű idegenve­zetés során a vár minden szegletét bejártuk, így 623 db lépcső leküzdésével a vár fellegvárának legfelső szintjé­re is feljutottunk. Ezen nem mindennapi helyszínről kite­kintve gyönyörködhettünk az Árva folyó kanyargós völ­gyében is. Következő megállónk Szlovákia területileg legna­gyobb, térfogatilag a második legnagyobb víztározója, az Árvai-víztározó volt. Itt nemcsak a tározót, hanem annak duzzasztógátját, valamint a hozzákapcsolódó erőművet is megszemléltük. Ugyancsak közvetlen közelről tanul­mányoztuk az Árva folyón található Turdossini duzzasz­tó- és erőművet is. A harmadik napon, Zsolnától a Vág folyó völgyében utazva, számtalan helyen láttuk a főmeder és a vele pár­huzamos üzemvízcsatorna szétválását, valamint összeol­vadását, miközben autóbuszunkból megszemlélhettük Lipovec, Hricov, Miksová, Povazská Bystrica, Nosice, Ladce, Hava, Dubnica nad Váhom, Trencín, Kostolná, Nővé Mesto n.V., Horná Streda, Madunice duzzasztó- és vízierőműveit. Nosice duzzasztó- és erőművénél megáll­va pillantottunk rá a Vág ezen -a műholdfelvétel alapján igen érdekes, hattyúnyak alakú alaprajzú víztározó- kü­lönleges létesítményére. A helyszínen tapasztalt több mé­teres vízszinthiány következtében, ugyanakkor a nosicei duzzasztó- és erőmű környéke nem mutatott páratlan szépségű látványt. A „duzzasztó- és erőművek völgyéből" Nagyszom­bat híres városába utaztunk. Itt felkerestük a budapesti Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem (ELTE) jogelődjé­nek számító, Pázmány Péter által, 1635-ben alapított je­zsuita egyetem épületét és a mellette lévő Egyetemi templomot. Napi túránk utolsó állomásán, Pozsonyban egy rövid sétát téve tiszteletünket tettük a Szent Márton dómnál (a koronázótemplomnál), a Mihály-toronynál, a belváros főterén. Pozsonyi városnéző sétája során, a szinte kivétel nélkül vízügyes szakemberekből álló csoportunk azt is megtapasztalhatta, hogy milyen intenzitású a csapadék akkor, amikor fél óra alatt kb. 50-60 mm csapadék hul­lik le. (Csodálatos látvány, ha az ember egy száraz, eső­től védett helyről nézheti e jelenséget végig. Ez sajnos nem mindenkinek sikerült a csoportból.) Szóval, helyen­61

Next

/
Thumbnails
Contents