Hidrológiai tájékoztató, 2012

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: Mária Terézia ásványvíz rendelete

nagyszombati egyetem színvonalának emelésén az 1770ben 5 tanárral beindított orvosi fakultás, közöttük volt Winterl József Jakab is a botanika és a kémia professzora, akit később a tanszéken Kitaibel Pál követett. Van Swieten elképzelése alapján ugyanebben az évben jelent meg a teljes egészségügyi jogszabálygyűjtemény. A legfelsőbb kézirat végrehajtása az Helytartótanács feladata volt a 97. tc. alapján és eszerint az uralkodó ,Járályi helytartótanácsot állít föl a nádorispán elnöklete alatt, a királyi felségtől most és jövőre kinevezendő huszonkét tanácsossal, a főpapok, mágnások és nemesek rendéből az ország minden részéből." Működését Pozsonyban kezdte, ahol 1724-től 1784-ig működött 1732 és 1740 között a nádor helyett a tanács elnöke Lotharingiai Ferenc herceg, majd 1740-től 1765 között ismét nádori elnöklettel működött a helytartótanács. Linzbauer Xavér Ferenc 1852-ben összeállított latin és német nyelvű Codex Sanitario-Medicinalis Hungáriáé c. mű II. kötetében 523. sz. alatt az uralkodó 1762. december 29.én kelt legfelsőbb kéziratát közli, amelyet azután 1763. január 17.-én a Helytartótanács végrehajtásra kiadta a megyei főorvosoknak. A helytartótanácsi rendelet a vizsgálati módszerekre is ad utasítást: „ Vizsgálják meg a vizeket vegyileg, elpárologtatós, kicsapás, főzés, különféle lúgos és savas folyadékok beléjük öntésével és ízleléssel. Ennek az orvosi vizsgálatnak megejtése után fejtsék ki a vizeket felépítő elemeket." A rendelet azt kérte a főorvosoktól, hogy mielőbb közöljék a kért adatokat. Ausztria és Csehország, sőt már Magyarország területén is végeztek ásványvízelemzést elszórtan egyéni kezdeményezésre. Az államilag szervezett és irányított csak 1763-ban kezdődött, azonban Erdélyben Adam Chenot főorvos (protofizikus) csak 1773-ban küldte szét a körlevelet, amelyben az orvosi kart erre a munkára felkérte. A legtöbb megye nem küldte tovább a főorvos jelentését és 1768-ban az újabb sürgető parancs ellenére sem lehetett a teljes anyagot összeállítani. Végül 1772-ben Mária Terézia parancsára megvizsgálta H. J. Crantz a Monarchia egészségügyi szempontból számításba jöhető forrásvizeit, illetve átvette a korábbi adatokat. Mária Teréziának köszönhető, hogy 1777-ben előbb latinul, majd németül megjelent az Osztrák Monarchia és benne Magyarország ásványvizeinek első részletes ismertetése H. J. Crantz orvos összeállításában. A monográfia belső címlapján (2. kép) 14 ország, illetve tartomány címere iránymutatás a közölt területek feldolgozására. A számbavételnek elsősorban az volt a célja, hogy kiszorítsák a külföldről származó ásványvizek behozatalát és ugyanakkor fellendítsék a belföldiek palackozását és exportálását. Az ország teljes ásványvíz-előfordulását nem tartalmazza a monográfia, mert csak azokat igyekezett számba venni Crantz, amelyek palackozásra és exportálásra számításba jöhettek volna. A Kárpát-medence területén 290 forrást sorol fel, amelyhez természetesen valamivel kevesebb lelőhely tartozik. Az egyes előfordulásokat a birodalom országai, illetve tartományai szerint, azon belől pedig Magyarországon megyénként vette számba az ott előfordult jelentősebb ásványvízforrásokat. A megyénként sorba vett ásványvízforrások földrajzi helyzetét valamely ismert helyhez viszonyítva órában adja meg, majd a kémiai alkotókat szövegesen, számok nélkül és a víz hatásmec2. kép. H. J. Crantz ásványvíz monográfiája - belső címlap 1777. hanizmusát ugyancsak röviden felvázolja. Legvégül irodalom helyett a vizsgálatok időpontját tünteti fel. A monográfiát a hazai orvostársadalom is jelentősnek ítélte, mert ebben a formában még nem jelent meg ilyen összefoglalás. Éppen ezért a Várasd vármegyei orvos, La Langue János (Luxemburg, 1743-Varasd, 1799) orvos a magyarországi részt a monográfiából magyarra lefordította és 1783-ban meg is jelent. A két szerző munkáját nehéz elkülöníteni, mert a magyarul megjelent munkában a szerző sok kiegészítést iktatott be. A hiányosságok és elírások ellenére mind a Crantz, mind a La Langue kiadvány mégis jelentős, hiszen először próbálkoznak a szerzők a Kárpát-medence gyógyforrásainak feldolgozásával és közkinccsé tételével. Mária Terézia elindított munkáját utódja II. József majd I. Ferenc teljesítette ki és a XIX. században már megindult az egész országban magasabb szinten a források, majd a mélyfúrású kutak számbavétele és hasznosítása. IRODALOM Crantz, H. J. (1777): Gesundbrunnen der Oestereichischen Monarchie. Wien. 314 p. Dobos I. (1979): Ásvány- és gyógyvizeink ivókúrás hasznosítása (In: Borszéki B. (szerk): Ásványvizek és gyógyvizek. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó).62-117. Dobos I. (2003): A történelmi Magyarország ásványvizeinek első számbavétele. Heinrich Johann Nepomuk Crantz (1722-1797) osztrák orvos munkássága. - Asványviz-Üdítőital-Gyümölcslé, 412. 69-72. Felhő I.-Vörös A. (1961): A helytartótanácsi levéltár. - Akadémiai Kiadó, Budapest. 599 p. Linzbauer, X. F. (1852): Codex Sanitario-Medicinalis Hungáriáé. - Buda, II. 822 p. Kristó Gy.-Barta J.-Gergely J. (2002): Magyarország története előidőktől 2000-ig. - Pannonica Kiadó, 687 p. Szőkefalvi Nagy Z (1962): Magyarországi gyógyvízvizsgálatok a XVIII. században. - Comm. Hist. Artis Med. 162-182. Vida M. (1979): Gyógyvizek és ásványvizek a régi Magyarországon (In: Borszéki B. (szerk.): Ásványvizek és gyógyvizek. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó). 9-61. www.ekor-lap.hu/egeszsegugy/2010/egy -kivalo-szervezo-szuleteseni-evforduloja 38