Hidrológiai tájékoztató, 2011

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: Üledéklakó vízi gerinctelenek a Balatonban

mes röviden szólni, mert a Potemogeton-szigetek jelenléte miatt, a partvonaltól több km-re is felbukkanhatnak. Porifera. A vizsgálatok során az Eunapius carteri balatonensis Arndt egyes kisebb telepeit az iszap felszínéről, a nádas szegélytől 80 m-re gyűjtötték (Ponyi, 1984). Cnidaria. Bíró K. és Gulyás (1974) a parttól 500 m-re fekvő Potamogeton-szigeteken a Pelmatohydra oligactis Pali. és Hydra vulgaris Pall, fajokat gyakran megfigyelte. Hirudinea. Elsősorban Soós Árpád (1940, 1963, 1964) munkássága kapcsán, faunisztikai és rendszertani szempontból is, ez az állatcsoport elég jól ismert a Balatonban. Az eddigi vizsgálatok alapján 16 fajt és 2 formát ismernek a tóból. Más adatokat is figyelembe véve (pl. Moon, 1934; Meschkat, 1934; Bíró K„ Gulyás, 1974) a Piscicola geometra (L) az összes fajok közül a legnagyobb távolságra hatol be a tófenéken, 1000-1500 m-re is megfigyelték példányait. Ponyi a Glossiphonia complanata (L.) egyedeit 80-100 m-re a parttól is gyűjtötte. Tardigrada. A Balatonban élő medveállatokról Iharos (1959, 1964, 1975) tanulmányai számolnak be. Vizsgálatai szerint 3 faj fordul elő a fenéküledékben. Közülük gyakran nagy egyedszámban gyűjthető a Hypsibius augusti J. Murr. Ephemeroptera-k közül a Caenis horaria L. és Cloen dipterum L. fajok a nyíltvíz hínárosaiban (Bíró K., Gulyás, 1974), de a part közeli (50-100 m) iszapfelszínen is előfordulnak szórványosan (Moon, 1934, Ponyi saját megfigyelései). Odonata lárvákról csak Bíró K. és Gulyás (1974) tudósít nyíltvízi hínárosok vizsgálata kapcsán. 5 fajt említenek meg, közülük leggyakoribbnak a Platycnemis pennipes (Pallas) nevűt tartják. Heteroptera fajok és Coleoptera lárvák néhány fajának nyíltvízi előfordulásáról ugyancsak Bíró K. és Gulyás (1974) tesz említést. Merkl (1996) tanulmánya közli a Balatonból eddig kimutatott Colepotera fajok számát, amely 62. Ezek a taxonok mind partközeli lelőhelyekről származnak, közöttük több ritka bogarat is felemlít, mint pl. Macroplea mutica balatonica (Székessy). A Trichoptera csoport fajokban már gazdagabban van képviselve, mint az előző kettő. Mintegy 5-6 faja ismert a nyíltvízi hinarasokból és homokos fenékről (Moon, 1934; Bíró K„ Gulyás, 1974). Egyedszámuk nem jelentős. Hydracarina. A Balatonból kimutatott fajok száma 77 (Szalay, 1955, 1956, P. Zánkai, 1965, 1993). A bentonikus fajok száma 9, melyből 3 kimondottan fitotekton és vízimoha lakó, a többi 6 faj már az iszap felszínén is megtalálható. Végkövetkeztetések A Balaton ökológiai állapotáról legjobban a nagy kiterjedésű nyíltvíz (eprofundál) biológiai viszonyai tájékoztatnak. Ezen megfontolásból korlátozódott a bentikus állatvilág áttekintése e nagy kiteijedésű életterére. Ugyanis a parti öv (litorális zóna) fogja fel az állandó és ad hoc jellegű szennyeződéseket, ezért az ott lezajló ökológiai jelenségek igen ingadozóak, változékonyak, melyekből nem lehet a tó állapotának egészére egy általános véleményt mondani. További fontos (gyakorlati) szempont annak a megállapítása, hogy mely állatcsoportok alkalmasak az ún. zoomonitoring célokra való felhasználásra. A makrobentosz állatcsoportjai közül - a szakcikkek alapján - a Chironomidae család látszik a legkutatottabbnak. Ennek ellenére korlátozottan használhatók fel a tó vízminőségének jellemzésére, mivel egyrészt amfibikus állatcsoport, azaz életének csak egy bizonyos részét tölti vízben, a kifejlődött példányoknak pedig igen nagy a mozgási, vándorlási képessége. Másrészt sűrűségük, faji összetételük, biomasszájuk a különböző években a Balaton hossztengelye mentén igen eltérően alakult, mondhatni fluktuált. Elfogadható megállapításokat - a kutatók szerint is - csak több éves, tervszerű és rendszeres vizsgálatok alapján lehetne tenni. Vízminősítésre való alkalmasságukat megnehezíti továbbá a lárvák faji meghatározásának nehézsége is. Az Oligochaeta-k balatoni vizsgálata még jelenleg is eléggé elhanyagolt terület. E csoportnak a gyakorlati felhasználása (zoomonitoring) azért még korai lenne. Intenzívebb kutatásra és a munkához megfelelő szakemberekre lenne szükség. A puhatestűek faji összetételéről szóló ismeretek már bővebb irodalmi háttérrel bírnak, viszont nagyon kevés az információ a mennyiségi adatok vonatkozásában, csak két faj sűrűségi megoszlását dolgozták fel. Zoomonitoring vizsgálatok céljaira ezért csak korlátozott mértékben használhatók fel. Az irodalom alapos áttanulmányozása alapján az üledékben végbemenő változásokat legjobban a nyíltvízi meiobentosz egyes csoportjai jelzik, így a bentikus kisrákok és a fonálférgek. E csoportokkal kapcsolatban bőven van információ és a Balatonra nézve jelentős adatsorokkal is rendelkezünk. A vizsgálatukhoz szükséges terepmódszerek jól ismertek, előnyük, hogy viszonylag kis mennyiségű üledékre van szükség a példányok kinyerésére. Az egyes fajcsoportok arányai alapján felállított indexek alkalmazásával (Nematoda/Copepoda; Copepoda/Cladocera) nyomon követhetők a változások, példa erre a Velencei-tó iszapjainak vizsgálata (Ponyi 1999; Reskóné, Ponyi, Szitó 1999). IRODALOM Andrássy I. (1996): Nematológiai kutatások a Balatonon. - Allatt. Közlem., 81. 169-175 Bérezik Á. (1960): Faunistische Übersicht der bis jetzt bekantennten Chironomiden des Balaton-Sees. - Annal. Univ. Bud. Sect. Biol. 3. 69-73. Bérezik Á., Nősek J. (1997): Gerinctelen állatok kutatása a Balatonon. - A Balatonkutatás eredményei 1981-1996. - MTA VEAB, MeH Balatoni Titkársága, Veszprém, 137-172 Bérezik, M. Cs. (1973 a): Kennzeichnung des Schlammes im offenen Wasser des Balatons mit Hilfe des Testaceen-Fauna. — Verh. Internat. Verein. Limnol. 18, 1406-1412. Bérezik, M. Cs. (1973 b): Beiträge zur Kenntnis der im Eprofundal des Balaton lebendenTestaceen. -Annal. Univ. Budapest, sect. Biol. 15, 117-127. Birge, E. A. (1922): A second report on limnological apparatus. - Trans. Wisconsin Acad, of Sei., Arts and Letters 20. (Cit ap.: A Thienemann /1

954/: Chironomus. Die Binnengewässer, 20.). Bíró K. (1968): The nematodes of Lake Balaton. II. The nematodes of the open water mud in the Keszthely Bay. - Annal. Biol. Tihany, 35, 109-116. Bíró K. (1972): Nematodes of Lake Balaton. III. The fauna in late-summer. - Annal. Biol. Tihany, 39. 89-100. Bíró K. (1981): Az árvaszúnyog-lárvák (Chironomidae) kishatározója. VIZDOK, Budapest, Vízügyi Hidrobiol. 11, pp. 230. Bíró K., Ponyi J., Zánkai N. (1968): A Balaton nyíltvízi iszapjának Nematodái. I. A fonálférgek horizontális elterjedése 1966 tavaszán. - Allatt. Közlem., 55, 1-4, 33-35. Bíró K., Gulyás P. (1974): Zoological investigations in the open water Potemogeton peifoliatus stands of Lake Balaton. - Annal. Biol. Tihany, 41,181-203. Bíró K„ Specziár A. (2001): Adatok a Balaton árvaszúnyog (Diptera: Chironomidae) faunájához. - Hidrol. Közi., 81 évf., 5-6. sz., 322—325. Daday J. (1897): A magyarországi tavak halainak természetes tápláléka (A magyarországi tavak mikroszkópi állatvilága). - Kir. Magyar Term. Tud. Társulat, Budapest, pp. 481. 82