Hidrológiai tájékoztató, 2011
ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Marton Lajos: Történelmi változások, hiedelmek és félreértések a vizekkel kapcsolatos vélekedésekben
Történelmi változások, hiedelmek és félreértések a vizekkel kapcsolatos vélekedésekben DR. MARTON LAJOS Napjainkban világszerte megnőtt az érdeklődés az édesvízkészletek iránt, mivel az emberiség mindennapi ivóvizének biztosításához szükségesek. Meglepően sokan kezdenek ezzel a kérdéssel foglalkozni, az érdeklődés azonban nagyon szerteágazó aspektusokat érint, a környezetvédelemtől az egészségügyön, beruházási és fejlesztési politikán át a műszaki és tudományos vonatkozásokig. A kérdések tucatjai tartoznak ebbe e kérdéscsoportba, és éppen ezért sokféle szempontból vizsgálhatók. Mivel a témával tudományosan elsősorban a hidrogeológia foglalkozik, a következőkben ennek a tudományágnak a szemszögéből kívánjuk néhány tapasztalt jelenségre a figyelmet felhívni. A hidrogeológiai irodalom terminológiai eltérései Magyarországon a 20. század történelmének viharai a tudomány területén is zavarokat okoztak. Az egyik probléma abból származott, hogy kényszerűségből betagozódtunk egy olyan világrendszerbe, amely a hidrológiai tudomány területén más terminológiai és jelölési fogalmakkal dolgozott, mint a másik, jóllehet önmagában koherens volt. Az eltérések a szélesebb nemzetközi kapcsolatokban állandó zökkenéseket eredményeztek, nem is szólva arról, hogy nagymértékben zárt és elszigetelt rendszer maradt. A hazai és nemzetközi irodalomban használt megnevezések összehasonlításakor már a vizek eredet szerinti csoportosításánál is jelentős eltéréseket találunk. A „vadózus víz" megnevezés mást jelent a magyar és mást az angolszász nyelvű szakirodalomban. A terminológiát a volt Szovjetúnió gyakorlatából vettük át, miszerint „a vadózus víz jelenti a földi vízkészlet gyakorlatilag teljes mennyiségét". Ezzel szemben az „International Glossary of Hydrogeology" (UNESCO, Paris, 1978) definíciója szerint a „vadózus víz a telítetlen zónában jelen lévő víz" (any water that occurs in the unsaturated zone). A kétféle értelmezésből baj ugyan nem származik, de zavaró. A két világrendszer több más vonatkozásban is eltérő megnevezéseket és fogalmakat használt. A tranziens, nem állandósult áramlás alapvető hidrogeológiai paramétere az angol nyelvű irodalomban a hidraulikai diffuzivitás (hydraulic diffúsivity), amelyet a transzmisszivitás és a tárolási tényező, (vagy a szivárgási tényező és a fajlagos tárolási tényező) viszonyszámaként értelmeznek, és használatát a kifejezésekben diffúziós egyenletnek nevezik, de nálunk ez utóbbi szóhasználat nem honosodott meg. Dimenziója [L 2T _ 1], jelölése: Az orosz nyelvű irodalomban azonban szabad tükrű vízadó esetében a vízszintvezetési együttható (koefficient urovnyeprovodnosztyi), nyomás alatti vízadónál a nyomásvezetési együttható (koefficient piezoprovodnosztyi) fogalmát használják ugyanabban az értelemben, de más jelölésekkel, dimenziójuk természetesen szintén [L 2T _ 1], mértékegységük m 2/s. Ezek a fogalmak érthetőbbek és kifejezőbbek, mint a „diffuzivitás", s a magyar hidrogeológiai irodalomban az utóbbi, az orosz típusú terminológia használata terjedt el. Az orosz nyelv iránti érthető általános ellenszenv miatt a magyar szakemberek nem olvastak eredetiben szovjet szakirodalmat, a nyugati országok szakirodalmához pedig nehéz volt hozzájutni, így számos új eredmény kimaradt a felsőfokú oktatás tematikájából. De ez természetes is, egyiket nem szerettük, a másikhoz meg nem fértünk hozzá. Miközben nem oktatták az áramlási rendszerek elméletét, nem vették észre, hogy amikor a vízhozam növelése érdekében a kútban egyszerre több réteget beszűrőztek, ezzel jelentős átfejtődési folyamatokat generáltak, ami a leáramlási területeken elősegítette a szennyeződés folyamatos lejutását, feláramlási területeken pedig a víz vegyi összetételének megváltozását. Ha az átszivárgás a rétegek között természetes körülmények között száz vagy ezer éveket vett volna igénybe, a többszörös rétegmegnyitással ezt az időt hónapokra vagy évekre lerövidítették. Nem szerencsés, hogy a felszín alatti vizek nevezéktanában némely esetben homlokegyenest mást értünk egyes fogalmakon, mint az EU országaiban. Kifejezetten zavaró volt, hogy nálunk a szovjet mintára kialakított nevezéktan szerint az ún. „ÁT" tényező a permeabilitást [L 2] jelentette, nyugaton viszont szivárgási tényezőt [LT 1], és fordítva, ugyanez a helyzet a „&"-val, amely nálunk eredetileg a szivárgási tényező jelölése, amott pedig a permeábilitásé. Az 1980-as évek óta párhuzamosan, a szerzők ízlése szerint már mindkét jelölési rendszert használni kezdték, ami esetenként zavart okozott. A rendszerváltozás után azonban, a hidrológiai témák iránti növekvő érdeklődés során egyértelműen a nyugati nevezéktant kezdték használni, az angol nyelvű fogalmak szószerinti fordításával, így aztán olyan új magyar megnevezésekkel találkoztunk, mint a „hidraulikus vezetőképesség" [LT 1], ami ugyan korrekt, de alkalmazói nem tudják, hogy ezt magyar nyelven már régen szivárgási tényezőnek nevezzük. Néhány éve még olyan szó szerinti fordítást is olvashattunk, mint „effektív stressz", aminek magyarul „hatékony feszültség" az elfogadott neve. A fordítási hibák továbbra is szedik áldozataikat. Még 2009-ben is elfogadtak egyik egyetemünkön olyan PhD értekezést, amelyben a specific yield" (S v) paramétert szerzője „a talajra jellemző fajlagos hozam"-nak nevezi, melynek dimenziója [L 3T _ 1] lenne, holott annak ma65
