Hidrológiai tájékoztató, 2011
DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Major Szilárd: A komlói szennyvíztisztító telep technológiai felülvizsgálata
szítettem a tisztítási fokozatok ellenőrző számításait, ezek alapján javaslatokat fogalmaztam meg. Excel program segítségével (ami a német ATV korábbi verziója és Ekama foszforeltávolítási kutatási közleménye alapján készült és az egyéb üzemi tapasztalatok alapján, az Eötvös József Főiskolán folyamatosan korszerűsítésre került) technológiai-hidraulikai ellenőrző számításokat végeztem a jelenlegi és - a javasolt technológiai módosításokkal létrejövő - új üzemállapot modellezésére. Eredmények Mech an ikai tisztítási fokozat A telepi átemelőszivattyúk nagy méretüknek köszönhetően dugulásmentesen üzemelnek, és alkalmasak a - komlói csatornahálózat rossz állagából és az orvbekötésekből származó - parazita vizekkel terhelt, megnövekedő szennyvíz mennyiség átemelésére is. A gépi tisztítású íves rács felülete megfelelő, 20 mmes pálcaköze azonban jelentős mennyiségű textil maradvány és egyéb dugulást okozó anyag átjutását eredményezi, amelyek - elsősorban a szennyvíziszapban transzponálódva - a rothasztók üzemében is rendszeresen problémát okoznak. A légbefúvásos homokfogó mérete és így a szennyvíz tartózkodási ideje sokszorosan meghaladja a szükségest, ugyanakkor a fúvók rossz műszaki állapota miatt meglévő fúvókapacitás nem elegendő a forgó vízhenger létrejöttéhez. A homokfogóból elúszó homok minden további műtárgyban megtalálható, de különösen a rothasztókban és az utósűrítőben leülepedve okoz üzemeltetési nehézséget. Az előülepítő mérete és hatékonysága megfelelő, közel 70 %-os KOI k eltávolítást produkál. A műtárgy zárkamrájában található iszapelvételi szivattyú mérete lehetővé teszi a dugulásmentes működést, nagy szállítókapacitása azonban megzavarja az elősűrítőben zajló fázisszétválasztást és megnehezíti az esetleges polielektrolit adagolást az iszaphoz. Biológiai tisztítási fokozat Az eleveniszapos medence térfogata megfelelő, 3 m-es mélysége és fenékkialakítása azonban nem teszi lehetővé (legalábbis átépítés nélkül) az áttérést - az elavultnak számító - felületi levegőztetésről mélylégbefúvásra. Az oxigénszint beállítása jelenleg kézi vezérléssel, az egyes aerátorok ki-be kapcsolásával a kezelőszemélyzetre van bízva. Megfigyeltem, hogy a fölösiszap elvétel nincs egyensúlyban a termelődéssel, ezért időről-időre felszaporodik az iszap mennyisége a levegőztetőben (X L=8-10 kg/m 3) és az iszaptároló funkciót is betöltő utóülepítőben. Az iszap egy része végül - elérve a kritikus szintet az utóülepítőben - a bukóéleken át továbbúszik a végülepítőként funkcionáló fertőtlenitő medencébe, annak zsompjaiból pedig - jelentős belső szennyezést okozva - a tisztítórendszer elejére. Iszapkezelés A gravitációs sűrítő a jelenlegi üzemeltetés mellett nem képes a fázisszétválasztásra, ezért a tisztítórendszerből eltávolítható primer- és fölösiszap mennyiségének a nagy víztartalom szab határt; az elősűrítetlen iszappal a rothasztóba táplált jelentős mennyiségű víz felfűtése ugyanis rendkívül sok energiát emésztene föl. A rothasztó hidraulikailag és szervesanyag tekintetében is alulterhelt. A nagy tartózkodási idő ellenére azonban a termelődő biogáz átlagos mennyisége elmarad az elvárható 460-780 m 3/d-től. Ennek fő oka feltehetően a rothasztó híg volta (szárazanyag-tartalom «5%), valamint az, hogy a kevertiszap szervesanyag-tartalmának a mikroorganizmusok számára könnyen felvehető része már a betáplálást megelőzően elkezd lebomlani, a szennyvíztisztítás során alkalmazott nagy iszapkor miatt. A jelenlegi gyakorlat szerint a kevertiszap betáplálása két részletben történik az előrothasztóba. Az iszapszivattyú nagy szállítókapacitása miatt azonban túl rövid ideig tartózkodik az iszap a hőcserélőn, ezért utólag több órás keringtetésre van szükség a megfelelő rothasztó hőmérséklet fenntartásához. Összefoglalás A mechanikai tisztítási fokozat vizsgálatakor arra jutottam, hogy a gépi tisztítású íves rács nem tartja vissza megfelelően a szálas szennyeződéseket. A homokfogó mérete mind a nagy tartózkodási idő, mind pedig a rendelkezésre álló fúvókapacitás szempontjából túl nagy. Javasoltam tehát, a homokfogó méretének csökkentését és finomrács beépítését az íves rács helyére. Belső terhelések • Külső terhelések 1. ábra. Külső és belső terhelések megoszlása Megállapítottam, hogy a szennyvíztisztító telep terhelésében túl nagy a belső eredetű szennyvizek részaránya (1. ábra). A rendszerben felhalmozódó, majd keringésnek induló szennyvíziszap az aerob, anoxikos, anaerob terek váltakozása miatt hozzájárul a telep viszonylag jó növényi tápanyag (N,P) eltávolítási eredményeihez, ugyanakkor jelentősen növeli a biológia oxigénigényét. Az eleveniszap szerveshányada alacsony, a teljesoxidáció felső tartományára jellemző érték. A biológiára jutó nagy szervesanyag-terhelés ellenére is éhezik a biomassza, mivel a tápanyag nagyrészt lebegőanyag formájában van jelen és a mikroorganizmusok számára nehezen felvehető. A nagy iszapkoncentráció, és az ebből adódó nagy iszapkor stabilitást ad a rendszemek a lökésszerű terhelésekkel szemben; lehetővé teszi a szimultán denitrifikációt és a megfe49