Hidrológiai tájékoztató, 2011

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vitális György: Selmecbánya vizei és ércei Bél Mátyás Notitiája IV. kötetében

Bél Mátyás leíija, hogy ha a víztározókból egyetlen tönkremenne - ami könnyen megtörténhetne - és a töltés megromlásával a víz kifolyna, a Selmec-patak számos lakóhelyet elárasztana és tönkretenne. Felhívja a figyelmet a töltések gondozására, nehogy hibájuk essék. Kitartóbb esőzések idején, a templomból adott jelre a lakosok - akik szinte mind bányászok — összefutnak, hogy a hirtelen lezúdult vízömléseket a szokott árkokon másfelé vezessék el. 1725 június elején maga is átélt egy a túltöltött tározókból kitört vízáradatot. A Selmec-patak másik kútfejét a bányavágatok legrejtettebb belsejében kell keresni. A bányák legmélyén levő földalatti tavak kimeregetésére a mély aranylelőhelyek szárazzá tétele érdekében mindent elkövettek. Először lovak, aztán emberek szolgálatát is alkalmazták: ezek segítségével a vizeket földalatti folyosókba vezették és aztán hagyták a napvilágra kiömleni. Sok fáradtságos és költséges munka után egy minapi találmány folytán tűzgépeket (a gőzgép elődje) hoztak oda, hogy mindkét élő erő szolgálatát csökkentsék. A vágatokból kijövő víz gondosan csatornákba és ezeken át a zúzómalmokba jut. A Selmec-patak forrásai évi harmincezer rhénusi érmét (= rajnai forintot) kívánnak ráfordításként, nehogy hiányra kényszerüljön. A bányaművekből a víz csobogva és hirtelen tör elő, először erőteljesebben, majd nyugodtabban halad, hordalékában aranyrögökkel, ami könynyen hihető. Hirtelen kiáradáskor nagy kárára van a lakosoknak. Áztatja Domanik (Dömeháza) falvát, Teszer, Egeg, Szemeréd (Felső-Szemeréd) helységeket és másokat, majd Gyérk (Gyerk) és Visk falu közt az Ipolyba torkol. Viszont bár ásványos a patak, mégis gazdag halban: legfőbbek a passer-e k (féregúszók) és a cor acinus-ok (nílusi hal: „korakinos"). Kagylókat is táplál, nem enni, de gyógyszernek valókat, a gyógyhatású anyagok azon osztályába sorolandókat, amelyeket abszorbenseknek hívnak a medikusok. Tollius (TolliiJ. 1700) útleírásaiban a selmeci bányák mélyében az aranylelőhelyek belsői közt savanyúvizeket figyelt meg. Mikor a vendégfogadó kútja vizét írja le, akkor így folytatja: de volt itt más forrás is, amelynek savankás vizét a bányamunkások élvezettel isszák. A Szitnya hegy időszakos forrását is megemlíti, amely utóbb eltűnt. Hont vármegye ettől függetlenül, főleg a Selmec-patak völgyében igen gazdag ásványos forrásokban (Vitális I. 1907). A Selmec-patak neve a szlovákban keletkezett, a szlovák Stiavnica = savanyúvíz folyó. A folyót savanyúvízforrások is táplálják (Vitális Gy. 2009). Selmecbánya ércei A honti bányák dicsérete során a selmecieket emeli ki, melyekben párosulva az arannyal főleg az ezüst uralkodik, hol dúsabb, hol vékonyabb erekben. 1709-ben a plumbago-ra (ólomfényle vagy galenit) is felfigyeltek, de nem volt ez az ásvány nagyrabecsült. Jelenlétét ugyan ismerték, de a követésre nem méltó felfedezések közé sorolták. így nem ritkán a már lemélyített aknát felhagyandónak ítélték, maga a szerencsétlen plumbago miatt. A tévedés okát az erre vonatkozó régi és új följegyzések említették, mivel az antimon valamely fajtájának vélték, amit aztán a tisztítandó érchez keverve az arany és ezüst elfogyna. Ez a tudatlanság fölötte elítélendő és annyi századon át sokszázezer forintot vitt el, mikor az ezüst és az arany olvasztásához szükséges ólmot külföldről kényszerültek vásárolni. Tolliust idézve (Tollii J. 1700) megjegyzi, hogy az ólomnak egykor évente mekkora tömegét szállították Selmecre. Belgiumból a kereskedők MDC ( = 1600) mázsa (á 100 font; 1 font > 40 dkg) ólmot hoztak és évenként legtöbbször négyszer jöttek. Ez az ólom pedig lengyelországi volt, amelynek minden mázsája tartalmaz egy vagy két uncia ezüstöt. Az eddig föl nem ismert ásványt az 1709. évben kezdték fa sulykolással lisztté zúzni és az olvasztókemencékbe adalékként adni. A kifolyó ólom magában oldva vitte az érc arany és ezüst tartalmát. így nem volt szükség a műhelyekbe nagy pénzköltséggel az ólmot az érc olvasztására és tisztítására máshonnan behozni. Ezt a kérdést részletesen lásd Georgius Agricola: Tizenkét könyv a bányászatról és kohászatról című művében (Molnár L. szerk. 1985). Rézérc ritkábban fordul elő és többnyire csak elszórtan a plumbagovaX. A selmeci bányászatban bizonytalan értéknek tartják, hogy a különválasztás nehézsége miatte, ami ugyan nem legyőzhetetlen, ám mégis költségesebb, mint aminek a ráköltést sikerülne veszteség nélkül megtéríteni. A cinnabaris (cinnabarit, cinóber, higanykéneg) az aranyerekhez társulva található a selmeci vágatokban. Higany saját vágatban a mi időnkben a selmeciek nyugati csapásán fordul elő, de mivel nem felel meg a költségeknek, művelésével már felhagytak. Mikoviny Sámuel Hont vármegyei térképrészletén (2. ábra) a windschachti (szélaknai) aknák feltüntetésével a bányaművelés létesítményeinek kezdeti elhelyezkedését is megadja. IRODALOM Bél Mátyás (1742): Notitia Hvngariae novae geographico historica, tomus quartus, Comitatvs Hontensis, 523-767. [536-537, 540, 545-547.] Faller Jenő (1963): Mikoviny Sámuel (1700-1750). Hidrológiai Tájékoztató. június 5. Molnár László szerk. (1985): Georgius Agricola: Tizenkét könyv a bányászatról és kohászatról. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület kiadása. 1-658. Tollii Jacobi (1700): Epistolae Itinerariae (utazási levelek). Amsterdam, 1-260. Vitális György (1991): Az Északnyugati-Kárpátokat és környékét ábrázoló XVI-XVIII. századi térképek földtani és vízföldtani tanulságai. Földrajzi Közlemények, 1—2. 11—23. Vitális György (2009): Folyók, tavak és hévizek a 325 éve született Bél Mátyás Notitiáiban. Hidrológiai Tájékoztató, 3-5. Vitális István (1907): Hont vármegye természeti viszonyai. In: Borovszky Samu szerk.: Magyarország vármegyéi és városai, Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város, Budapest, 1-24. 108